Nagyon beszédesek a mért adatok. Bevallom, eddig az alulról történõ "árnyékolásnak" nem tulajdonítottam nagy jelentõséget, nem hittem, hogy ekkora szerepe van, már ami a radiációs minimumot illeti. Pedig elég logikus, hiszen a talaj felõl érkezõ hosszúhullámú sugárzás - ahogyan nappal is - pozitív irányban hat úgy a mûszer, mint környezete hõmérsékletére, hacsak nem árnyékoljuk le tõle. Feltételezem, minél nedvesebb egy csupasz felszín, annál nagyobb lesz e hatás, persze minden egyéb tényezõ változatlansága mellett. Hiszen több benne a jobb hõvezetõ- és leadóképességû víz, mint a szárazabb talajban.
Én hétfõre virradóra méregettem radmint, csupasz, nedves kerti talaj, illetve nyírott, sûrû gyep felett egyaránt -6,5 fokot, -4,2 °C-os 2 m-es léghõmérséklet mellett. Ha iménti gondolatmenetem helyes, az magyarázat lehet a kétféle felszín közötti minimális különbségre.
A 2 m-es T és a radmin viszonlyag kis, 2,3 fokos különbségére pedig esetleg az, hogy mindkét mérés helye magaslat, illetve méginkább, hogy bizonyos mértékû felsõ-oldalsó "árnyékolás" adódott, hiszen bár az ég derült volt, 30 m-es körzetben - kertség lévén - fák, épületek is vannak. Közben ugyanez a differencia a közeli, de teljesen nyílt és mélyebb fekvésû reptéren kb. 4 fok volt, s ez a 2-3 fok különbség a saját és az ottani mérések között rendszerint fenn is szokott állni.

Floo: sajnálom, hogy lezártad a témát, annak ellenére, hogy szeretsz a célon kissé túllõni és néha nehezen értelek, én szívesen olvasom, sõt, végsõ soron hasznosnak, bizonyos szempontból még példaértékûnek is tartom vizsgálódásaidat.