Ami miatt a nõket dumásnak tartják, az nem a célzott, szakirányú témák körüli beszélgetés, hanem a családi teendõk, barátnék, kiskölkek, ruhák, tusfürdõk, stb. körüli céltalan csapongás, amely beszélgetések nem is a témáról, hanem a nõk kölcsönös egymás-pátyolgatásáról szól, vagyis pusztán társadalmi kapcsolattartás, kapcsolatépítés. Ezek a témák az érzelmek köré csoportosíthatóak, és sosem a kimondott szöveg jelentése a lényeg, hanem a mögöttes elemek.
A férfiaknál ilyesmi nem nagyon van. Egy baráti társaság (férfi) általában egy õket személyesen nem érintõ témában cserél véleményt (pl. egy meccs, egy film), itt nem a metakommunikáció mögötti kapcsolatrendszer a lényeg, hanem az információcsere, s csak egészen csekély mértékben van szerepük az érzelmeknek.
Az egymás közti kommunikáció során ezek a különbségek kiélezõdnek, sokszor beszéli a nõ a maga nyelvét, folyik belõle az információt nem, csak érzelmet, metakommunikatív elemeket tartalmazó szöveg, amelybõl a férfi nem, vagy nehezen tudja kihámozni a lényegi mondandót. Azaz a férfi gondolkodásmód logikát és egyenességet követelõ kommunikációban megtestesülõ volta idegennek, fárasztónak és feleslegesnek tekinti a nõk csevegését.
Mivel a nõk szókincse, beszédkészsége, nyelvi képességei meghaladják a férfiakét, így szertintem a nõknek kell alkalmazkodni, s ha valamit el akarnak érni egy férfinál, egyenesen mondják, lényegre törõen, kevés szóval.
Nem arról van szó, hogy parancsokat kell osztani, ha valamit akarunk, hanem a "ha esetleg munka után lesz idõd, és van kedved hozzá, elmehetnél a boltba és hozhatnál abból a két kilós rózsaszín héjú krumpliból, ami a paprikák alatti polcon van" helyett a "légy szíves hozz két kiló "B" jelû krumplit" kell alkalmazni. Beválik!