Noli, igazad van, hasonlóan érzek. Offline kávé+pipa filó: lehet a négy fiam felnevelésének hatására, amikor az emberek viselkedését látom, felötlik bennem, hogy a szinte az egész világ egy nagy óvodára emlékeztet. Ugyanúgy "lelökik a másikat a biciklirõl", elveszik a játékát, uzsonnáját, árulkodnak az "óvónéninek", csak sokkal komolyabb, "felnõtt" következményekkel. Ritka a "felnõtt személyiség". Az "intelligens emberekkel" még jobban kell "vigyázni", arra is ügyelni kell hogy mit kérdez és fõleg miért. Nem vagyok embergyûlölõ, alapvetõen szeretem az embereket, de többsége gyerekes és nagyon esendõ. Többnyire saját érdekeküket nézik, lehetõleg a más rovására. Én ezért vonultam "magányba", kiszálltam a "mókuskerékbõl". Lehetne mondani, ez már embergyûlölõ ideggyógyászati kategória, nehezen látják be, hogy apró dolgokkal vérig bosszantják az embert, ha az ember mindíg ugyanott üti be a könyökét... Én jól elvagyok a terepruhámban, gyalog vagy bringával járok, a mercit alig használom, õk "Vanitatum vanitas" elvén "Hiúság vásárát" csinálnak mindenbõl és lenézik azt aki nem követi õket hiú marhaságaikban. Nem vagyok vallásgyakorló, de szivesen megkérdezném, különösen a bigottaktól, akik egész autóflottával vonulnak templomba, hol van már Assisi Szent Ferenc tanítása? Nem elég ha félrehûzódsz, "utánad mennek", amig vissza nem ütsz, piszkálnak, mert a jóindulatot összetévesztik a gyengeséggel, a bátorságot a szemtelenséggel. Ha "visszaütöttél", akkor megsértõdnek, észre sem veszik hogy õk provokálták, onnan kezdve már van "gyûlölni valójuk", vagy tovább bosszantanak vagy félnek és a hátad mögött "tesznek keresztbe" ahol tudnak. Csak azokat "tisztelik" (látszólag), akik a legújabb ruhákban, autókban feszítve, szórják a pénzt. Aki nem így tesz, szerintük bizonyára szegény, élhetetlen "lúzer", emiatt sok ember a teljes csõdig, összeroppanásig próbálja utánozni õket. Ha összeröffennek, elképesztõ, ahogy szinészkednek és kérkednek önmagukkal. Úgy látom, a mai "felnõtt" társadalom javarésze alapvetõen gyerekes, attól lesz komfortérzetük, ha van miért a másik embert lenézni, lekezelni, örökké ebben a kontrasztban élve bizonygatják önmaguknak, milyen "sikeresek". Pedig "nem teszik a fejük alá" amit összehordtak, azzal nem is számolnak hogy bármi, bárki, "egy még erõsebb" pillanatok alatt összetörheti a talmi csillogást köröttük. Teljesen megértem a hindukat és keresztény remetéket, amikor idõsödve, félrevonulnak a világból. Ha véletlen szakterületi témára fordul a szó, ott is a a "bizonygatás" folyik, lehetõleg mindenki más számára érthetetlen "szakmai zsargont" szajkózva "szemléltetik", ki az okosabb, ki tud többet. Ez a "versenyszellem" ott lappang az ember génjeiben, a fennmaradáshoz "örökké gyõzni kell" mindenben. Ámde bármely "gyõzelem" magában hordja az eltaposást, lehengerlést, ez viszont kizár minden emberiességet, megértést, empátiát. Ha "adnak", leereszkedõ jóindulatból teszik, de ebben is többnyire a kérkedés lappang, "lám én ilyen jó vagyok". Ritka az önzetlen ember. Assisi Ferenc össszes ruháját odaadta egy szegénynek, bolondnak is nézték érte. Az embernek csak addig van "tekintélye" (nem azonos a valódi tisztelettel), amíg parancsolhat vagy adni tud. Elég példát láttam, bárki, ha kér és nem tud adni, számkivetett pária lesz, akár családján belül is. Ez még elviselhetõ tán, de (legalább is számomra) nagyon fárasztó a "jobb körök" örök kérkedése fizikai erõvel, pénzzel, tudással. Ha valaki "jó helyre született", a Sors jó képességekkel ajándékozta meg, személyes érdemének tudja be, ettõl "egyedülvalónak", különbnek érzi magát, pedig elég egy apró ér megpattanása a fejben és vége mindennek. Elfelejtik, csak addig "övék a világ", amig van pénzük és parancsolhatnak. Emellett az emberek többségének érdelõdési köre csak a személyes igényeik kielégítéséig terjed és állandóan körötte forog, a "társalgás" is többnyire "spanyolban voltam", "mauriciuszon voltam", "Indiában voltam meditálni jógaiskolában, azt a bûzt és szennyet, Teee" nomeg az anyagi javak felsorololásában merül ki, persze gondosan kerülve a kérkedést(annyira még nem "romlottak"), inkább a problémákat sorolva érzékeltetik, hogy milyen gond pld. egy jetski javítása, egy kvad üzemben tartása. (fiam menyasszonya révén tudom, egy "nagyobb" jetski napi üzemeltetéséhez majd 100 eFt ára üzemanyag kell) Ez járványszerûen terjed, csak a PÉNZT és a fizikai vagy szellemmi erõfölényt tisztelik. Aki egy kicsit is tehetõs, lehetõleg lekezeli a másikat. Érthetõ, "meg akar felelni" a hozzá hasonlók elvárásainak. Aki külsõre igénytelen, azonnal szellemileg is visszamaradottnak tekintik, jobb esetben "lúzernek" minõsítik, "kivetik" maguk közül. Gyakorlati példa: két éve a mercivel járok a városközpontba vásárolni, mert a bringával pár perc alatt elérhetõ kisbolt vezetõje felbosszantott. Aki félmillás robogóval jár vásárolni, szinte "felsöprik" elõtte az utat, még ha csak tíz deka parizert vesz egy kiflivel. Én éveken át százezreket hordtam nekik a heti bevásárlások során, bringával, fakult gyakorlóban, nemegyszer borostásan. Kb. csak az otthagyott komoly pénzekért voltak udvariasak, jó "barátságnak" tûnt, mert elröhécseltünk, bolondoztam velük, mindegyik (nincs jelentõsége) nõ volt. Ennek nyomban végeszakadt, amikor egy intelligensnek tûnõ betévedt vevõ rám nézett és feltette a kérdést, milyen volt a hétközi vihar. Belefogtam mondókámba, mûszeres adatokat kezdtem sorolni, erre a vezetõnõ belevágott, hogy nem igaz, "én csak ne beszéljek", náluk (kb. százméteres körzet) nem volt semmi, csepergett az esõ, szél se volt, pedig nálam kitörte szélmérõ árbócát. No már ezen "berobbantam", de nyugodt maradtam. Újra elkezdtem, megint belevágott. Az "intelligens úrral" összenéztünk és elhallgattam. Kifelé menet, a pénztárnál a hölgy elnézést kért, reméli nem sértõdtem meg (már csak ketten voltunk), ránevettem, de akkor már döntöttem hogy többet ide nem jövök. Ez csak egy apró szelete az "átlagemberek" viselkedésének. Nem tehetnek róla, így születtek és nevelték õket, de ha tehetem, kikerülöm õket. No, én az ilyen dolgok miatt kerülöm az embereket szinte gyerekkorom óta, emiatt nincsenek közeli barátaim, csak felszines ismeretségeim vannak, lehetõleg kerülöm a "jobb" társaságot. "Alacsonyabb szintû" emberekkel azért nem "barátkozom", mert "jó bolondnak" vélve, rendre visszaélnek vele, a "jobb körök" lenéznek érte, megítélnek, pedig nem egy jobb sorsra érdemes, születetten kiemelkedõ képességû emberrel találkoztam közöttük, akik "rossz helyre születtek". A Természetben sosem csalódik az ember, csak tanulhat tõle, mindíg "önmagát adja" egyszerû, de "királyi fenségében" nevet Ami a pénzt, hatalmat, gazdagságot illeti "Vegyétek eszetekbe a mezõnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik"(Máté 6:30) "Vegyétek eszetekbe a mezõ liliomait, mi módon növekednek"(Máté 6:2laza "Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól"(János 17:15) Nem vagyok vallásgyakorló, de szerintem ideillenek a bibliai idézetek. Elõdeink közül jó példa szerintem Cholnoky Jenõ, aki szinte teljes magánvagyonát feláldozta geológiai kutatásokra, vagy báró Mednyánszky László aki a szegénységet és a festészetet választotta. Bocs a Társalgóba illõ OFF-ért, a filóért, jó napot jókedvet Bioszféra nevet