A hegyek között, a Börzsönyben...

Ez a reggel már más volt, mint a nyár gyorsan berobbanó,kapkodva, párás meleget öntõ reggelei.Más.A közelgõ õsz elõhírnökei ott hagyták már névjegyüket a hegyek ormain, az erdõ fái között.Az északi szél éjjel halkan bebarangolta a tájat.Szétnézett a bükkös oldalakon, megcsodálta a gyertyánokba itt-ott már bevillanó sárga színeket.Idõnként az egek örök vándorai is földre hullatták csapadékterhüket és hajnalra már finoman borzongató hûvösség terült szét mindenfelé.Az ébredezõ felszállt párafoltok fázósan verõdtek össze, majd a magasba emelkedve tétova felhõkké váltak, és a szélnek engedve felültek a hegyek gerinceire.Elgondolkodó lett a táj.Vízcseppek milliárdjai csillantak meg a rétek, tisztások hosszúra nõtt perje-tengereiben, a kis égablakokon épp csak át-áthunyorgó napsugarak nyomán.Heves záporokat rázott le a szél a fák lombkoronájáról és az öreg óriások tövében a harangvirág szirmok is csak lassan ébredeztek fel az õsz elsõ hûvösen finom érintésének bágyadtságából.Mert bár megfoghatatlanul, szinte láthatatlanul, de újra egyszerre van úton és megérkezõben az erdõk nagy piktora.