Nemrég érkeztem haza a kertbõl (ami 3km-re van a házunktól, lakott területen kívül). Kis hangulatkép.
Nyugodt szélcsendes este, ciripelés, finom, õszbe hajló nyár esti illatok. Éjjeli lepke-had röpköd a levegõben. Az õszi kikericsek kibontakozó halványlila lágy szirmait félig rejti a fû. Leereszkedve a dombról, a karám felett madár repked, odaérve látom, bagolyforma, majd elsuhan a fejem felett, látni gömbölyû fejét, kuvik az. Köröz majd tovarepül. Távolban kuvik-párbeszéd.. A kanca kenyeret majszol, majd odadugja fejét: sok a szúnyog, dörgölõzik. Majd jön utánam, fut egyet.
Elindulok a sûrû sötétben az úton, minden homályba burkolózik. A fák titokzatosan hajlanak össze. Madár röppen fel az út mellõl, vajon mi lehetett? Fent egy kis csillag ég csak, a felhõk közt..