Ez pontosan így van. A legnagyobb területû gyakorlóterek szinte kivétel nélkül olyan szárazgyepi területeken (fátlan dolomitkopárokon, homok- és löszpusztákon) létesültek, amelyek vagy egyáltalán nem voltak alkalmasak mûvelésre, vagy a hadügyek prioritása következtében elõnyt élveztek a mezõgazdasági termeléssel szemben. Akkoriban, a XVIII. század 2. felében még senki sem gondolta, hogy ez döntõ jelentõségû lesz a hazai természetvédelem szempontjából: fenti élõhelyeken találjuk ugyanis legnagyobb számban a Kárpát-medence természetvédelmi szempontból legjelentõsebb élõközösségeit és fajait: bennszülött társulások és fokozottan védett pusztai fajok hazánkban itt fordulnak elõ a legnagyobb számban.
Az idõszakos katonai jelenlét pedig - mindenféle elõírás és szabály nélkül - az esetek többségében kiváló védelmi és fenntartási feladatot is ellátott, hiszen amellett, hogy tilos volt a belépés a területre, a gyakorlatozásokkal együtt járó spontán tüzek a cserjésedés visszaszorítását, a gyep regenerációját is segítették. Itt jegyezném meg, hogy a köztudatban lévõ tévhittel ellentétben az idõszakonkénti pusztai tüzek egyáltalán nem károsak, ez az erdõs-sztyepp klímában az önfenntartó állapot részei, az adott zonális társulás legtöbb tagjának igénye. Elég csak egy elõzõleg kb. 15 éve éve érintetlen homokpusztagyepet leégése utáni elsõ vagy második tavaszon megnézni: a hagymás-gumós növények szinte berobbannak, csodálatos virágözön fogadja a látogatót, majd nyár derekára a kétszikûek veszik át az uralmat. Néhány év múlva pedig ismét uralomra törnek a füvek, a színpompát felváltja a szalmasárgán hullámzó fûtenger, míg nem ismét öngyulladás következik be. Késõbb erre rájöttek, és a szovjet katonai jelenlét megszûnése után egyre több gyakorlótér nyert el védettséget. A spontán tüzeket ezek után természetvédelmi felügyelet alatt alkalmazzák tovább -> a "gyógyító hatás" továbbra is szembetûnõ (pl. a gönyûi Vérvirágos-réten). Remélhetõleg sokáig megmaradnak még jelenlegi állapotukban ezek az összefüggõ õs-puszták, noha a veszélyt az ember ha akaratlanul is rájuk zúdította már: az élõközösségek dinamikáját megsemmisítõ özönnövények képében..