Az alábbi idézet nem sugall vallási meggyõzõdést, csupán az ember parányi voltára mutat nevet
"Ma már én vagyok a Tökéletesség, - a Menny Urához fordult - senki más, - bömbölte - senki nem állhat fölöttem, legkülönb vagyok, a Trónt akarom! - És Buddha felelt: - Tied lesz, ha gyõzöl még valamin: az én hatalmamon.
Mutasd meg, hogy ki bírsz-e törni innen, túljutsz-e rajtam, - itt a tenyerem.
- Hát jól van, lássuk: ki gyõz, te vagy én? - És felemelkedett a levegõbe s megállt nevetve Buddha tenyerén. Egyet ugrott s már messze szállt s eltûnt a szörnyeteg, és repült és hömpölygött, mint a szélvész, mindíg gyorsabban, repült, mint a fény, repült és forgott, át az õs eónok s csillagködök száz szigettengerén, repült, a tértõl részegen, repült, mint az idõmegállító gondolat, repült, könnyû gyõzelmét végtelennel tetõzni, amit ráadásul ad, repült, repült, s a Végsõ Ûr határán egyszerre csak öt roppant oszlopot látott, amely minden világok végén vörösen az ég felé lobogott. Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott, ahol még nem járt soha senki se, és lehasalt s fürkészve és vidáman nézett az érthetetlen semmibe.
Most megyek - mondta - vissza és én leszek a Mindenség Ura, de hogy itt jártam, nevemet felírom ide, a világ õrtornyaira. Mint az idõtlen gondolat, repült most visszafelé a végtelenen át és megérkezett és hetykén leugrott Buddha kezérõl s rikoltott:- No hát ide a Trónt! A világ végén jártam s otthagytam a látogatás jelét!- Buddha ránézett hosszan, szánakozva, és felemelte lassan a kezét, és megszólalt:
- Te nyomorult majom, te, te barbár ész- és erõ-szörnyeteg, azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad harc és önzés fûti, lebírsz engemet? Azt hiszed, ki tudtál szökni kezembõl? Nézz ide, nézd középsõ ujjamat: "Itt járt Szun Vu Kung..." - itt van, ezt te írtad, s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! -
És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat, kitõl a Legfõbb Trón is reszketett, látta, hogy minden erõnél erõsebb a türelem s a jóság, s megijedt" (Szabó Lõrinc: Szun Vu Kung lázadása)