Ha nem untatlak Benneteket és belefér a fórum témakörébe megosztanám veletek a kedvenc családi sztorit (amit minden közös családi ünnepléskor elmesélünk egymásnak immár századik alkalommal).
Nagymamám a rendõrségen dolgozott és egy közös "aparátusi" kirándulás során úgy döntött elviszi 6 éves unokáját (engem) a rendõr kirándulásra, a cél Kalocsa volt. Természetesen az összes fiatal rendõr engem (az édes 6 éves kislányt) "pátyolgatott" de egy pillanatra a Kalocsai hídon szem elõl tévesztettek. Én kihasználva a lehetõséget béka-béka felkiáltással betoltam a híd két korlátja közé a karomat és a felsõtestemet azt gondolván, hogy leérek a békákig (nem sikerült nevet ). Eddig nem is lett volna gond de visszafele már nem ment a dolog elfordítva a testemet beszorultam a két korlát közé, kegyetlen bömbölésbe kezdtem. A fiatal rendõrfiúk kitartóan küzdöttek, hogy kiszabadítsanak, sikertelenül.
Tûzoltók jöttek, korlát szétfûrészelés, huhh kiszabadultam a fogságból. Évekig nem volt pótolva a hiányzó elem a hídon. laza