Megérdemli az óvást, szép és kedves, éber és okos tekintete van. Vigyázott õ magára, a fotomasina elõli eltotyogás (szó szerint kerülgettük egymást, cca. 2 m a biztonsági határa, azt betartotta)után mint a vihar kilõtt a napozóágy alól a fûzfára és ott beolvadt a lombok közé, többé nem láttam. Vannak a környéken, felnõttben is, már fotóztam hasonlót, szárnymintázatuk jellegzetes. Hogy miért napozott eg egészséges, röpképes madárfiók a földön, okát abban keresem hogy a napozóágy alatt volt egy rakat, fûnyíró- és szélsodorta majdnem fészekformájú fûkupac, abba telepedett (a képrõl ugyan levágtam), lehet "nosztalgiázott" tojáskora után laza
Ui: ha vannak még betühibák bocs, retek RC klavír, megint a közepébe lépek de most vasalt csizmával duhos