Olvasom Milán beírásait..hajnalban, alkonyatkor bõgnek már az erdõ fejedelmei..búcsúztatnak és köszöntenek, mert valaki megy és valaki jön..és a váltásnak mindig kicsit lírai a hangulata..és ez a líra talán elfér itt a Természet fórumában.. nevet

Elbúcsúzó nyár

Aranyhajú kedvesem
tétován néz, édesen.
Tovaszáll a réteken
még megborzongat melegen.
Hozzám simul, majd integet
hívja-csalja az õsz telet,
árnyékformán ellebeg
visszatérvén hiteget,
szétszórja még erejét
mézillatú érzetét.
Bókol s meghajol
mosolyogva odaszól:
„Ha hallod búcsúzó énekem
találkozunk még kedvesem!”