Az élet fejlõdését végigkíséri a paraziták és gazdáik egymáshoz idomuló fejlõdése. A fecskék valószínû azon fintorognak, hogy nekünk milyen parazitáink vannak...
Városi galambokkal csinálták a köetkezõ kísérletet: megfigyelték, hogy egyes galambok csõrének végén egy kis kampós szerkentyû van, s ezt a madár nem étkezésre használja, s nem is jelent elõnyt az étkezés során a megléte. Hosszas vizsgálatok, csõrnyirbálás, miegymás után kiderült, hogy a bütyök arra szolgál, hogy a tolltetveket kiszedjék vele. Kiderítették, hogy azok a galambok, ahol nincs meg ez a bütyök (visszafejlõdött? - a vadon élõknél állítólag hiánytalanul megvan), sokkal kisebb a szaporodási ráta, mivel az élõsködõk sokkal inkább tudják gyötörni a madarat, megbetegedéseket elõsegítve ezzel (bõrsérülések, felülfertõzés, vérszívás miatti legyengülés, stb.)

Végszó: a "jajdehelyeskismadár" témába beletartoznak a parazitáik is! Minden élõlényébe, legfeljebb a nagyságrend változik! Még a mienkbe isbeletartozik. Másrészt alapvetõen nem azért vannak a madarak (meg a denevér, kismókus, õzike, stb.), hogy mi megfogdozzuk õket... Persze marha jó érzés, hisz nem nagyon tudunk közel kerülni hozzájuk, s azért a Természet utáni vágyunk csak dolgozik, de aki fél, undorodik a parazitáktól, az hagyja az állatokat.
Még annyit, hogy a parazitáknak tekintett lények nagy része fajspecifikus*, csak egészen kevés van, amely általánosan "használja" az állatokat (abban sem vagyok biztos, hogy ez utóbbit lehet egyáltalán parazitának hívni...)
* Ez olyannyira igaz, hogy pl. az ember esetében a tetvektõl tudjuk, hogy mióta hordunk ruhát... Ugyanis a fejtetû meg a ruhatetû nagyon nagyon közeli rokon fajok, s e két lény genetikai elemzése mutatta ki, hogy mikortól vált ketté a faj a csak fejen és csak ruhában élõkre. Tehát még egy élõlény életmódváltása is specializációt okozhat! (cikk: Link )