Kb. 4-5 mm-es csokibarna, érdes felületû golyók voltak, ropogósak, kellemes mogyoróízt keltettek, kettétörve fehér volt a belsejük. Azt nem tudom milyen hormonhatása volt (nem volt rá panasz, bár ez "igény" kérdése kacsint )de mintha kicsit csökkentette volna a feszültséget bennem, kevésbé "robbanékony" voltam, éreztem hogy a megszokott "belsõ dinamikám" eltûnt, lazább és "lustább" is lettem amíg szedtem nevet Utána minden a "régi" lett (lehet hiányzott az "adrenalin-mámor") elképzelhetõ hogy ez is a szívmûtétemhez vezetett, amiért exnejem a "nem megmondtam..." szavakkal üdvözölt mûtét után, az intenzívre berontva laza Dehát, nem iszom, nem kártyázom, csupán szeretem "az erõ érzetét" vagy tán inkább a "komfort-érzetet" magamban nevet Ezenkívül egyetlen "káros" szenvedélyem volt/van/lesz, exanyósom megfogalmazása szerint "mindenféle elektromos cuccokra verem el a pénzt" laza Amolyan kisebb Nescafé-re emlékeztetõ üvegben volt a szója-granulátum nevet
Ui: pontosabban idézve exnejem szavait "Nem megmondtam te marha..." köszönés helyett, amin meg is rõkönyödtek a jelenlévõk (elvileg egy "haldokló" ágya mellett álltak) laza