Spárgánk hosszú évek óta van a kertünkben. Nem tudományos, hanem a teljesen tapasztalati információimat írom itt le.
Nagyon igénytelen. Lényegében a szedés utáni gondozás nálunk a töltögetésben merül ki, illetve locsolni is szoktuk.
A képen látott egyedeket ültesd ki szabad földre, de olyan helyre ahol ~8-10 évig maradhat, mert amikor már nagy (maga a gyökér),
akkor nem igazán szereti az átültetést (próbáltuk már, de sok nem komálta ezt a manővert).
Olyan polip szerűen szétterjed a föld alatt, és gondolom emiatt nem szereti az átültetést, sok sérülést szenved, mert egyben (sérülés nélkül) kivenni ekkor már lehetetlen. A gyökér maga, az egy bazi nagy- és szétterjedő és szétbonthatatlan gyökérzet (volt, hogy 40-60 cm nagyságút ástunk ki, mint egy kisebb fa gyökere - persze ez már több éves volt). Mi sorba ültetjük, kb. 50 cm távolságra, mert idővel szépen elkezd "bebokrosodni" majd, azaz inkább úgy fogalmaznék, hogy egyre több növény lesz a felszínen a gyökérből nőve, (pl. nálunk szinte összeérnek, olyan mint egy bokor sor). Amikor szedsz (törsz le) spárgát, utána szépen vissza kell tölteni rá a földet, és majd a gyökérből nő újból. Szereti a laza földet maga felett (!), mi olyan 10-15 cm szoktunk rá visszatenni.
Amúgy nagyon gyorsan nő amikor már nagy a gyökér. Tavasztól nyár közepéig lényegében folyamatosan lehet szedegetni.

Utóirat: most mondja a párom: hogy az nem írtad... Szóval késő ősszel kicsit több földet teszünk rá és az összegereblyézett falevelet rászórjuk a sorra, hogy jobban védje a hidegtől. Tavasszal ezt leszedjük róla, és nemsoká már jönnek is ki az új hajtások. A lényeg, hogy a föld feletti hajtások (a spárga amit megeszünk) folyamatosan jönnek ki, és ennek a leszedését nem szenvedi meg a növény. DE magát a kifejlett gyökérzetet már ne sértsd meg (pl. ásóval) mert azt nem szereti.