Személy szerint nincs semmi bajom a szarkákkal, azok is csak csodás élõlények, spéci alkalmazkodási technikákkal, rendkívüli intelligenciával (ami a rigóról nem nagyon mondható el, bármily szépen is énekelnek...). Másrészt megmondom õszintén, hogy olyan mennyiségû feketerigó van felénk, hogy eltartana pár szarkacsaládot a szaporulat. Még így is maradna...
A macskák elõl sikeresen elrejtik a fészkeiket, nem tudom, a szarka mennyivel tudja jobban megtalálni, elérni a fenyõk sûrû ágaiba épített fészket? A lombos fák ágvilláiban fészkelõ tengeliceket e szempontból jobban féltem. Mondjuk a rigó viszont nagyon agresszív tud lenni. Ne tudd meg, mit tudnak bunyózni télen az almáért... Bár a fenyõrigó még náluk is brutálisabbakat koppant a csõrével a másikakra... Ja, és hozzáteszem, hogy a kékcinkék meg elzavarják (egymagukban) a csapatban érkezõ verebeket az etetõrõl... :-) A zöldikék meg mulyák, s csak zabálnak... Nem foglalkoznak a többiekkel, míg nekik maguknak jut bõven. Férges diódarabkákon szoktak veszekedni egymással is a cinkék.
No ezzel csak azt akartam, hogy mindnek megvan a magához való esze és agresszivitása, ha kell. A szarka testmérete okán lehet nyerõ pozícióban, az is tény. Viszont nincs egész évben fióka, amelyet lophat. A szemétbõl nem tudom, mit tud megenni.
A rigók nagyon jól járnak a földmunkákkal, fûnyírással, sok kukac elõkerül, röhögni szoktam, ahogy a markolót körülállják csoportban és lesik a frissen kiborított földkupacot, szinte meg se várva, míg lehull a talajra. Meg ahogy falják a hangyákat, mikor azok csapatban vonulnak. :-)
De ahogy pár évtized alatt arra átálltak a feketerigók, hogy városi gyerekként lemondtak a költözésrõl, nem félnek az embertõl, stb., valahogy meg fogják oldani a szarka-problémát is.

Egyik falusi gyerek kollégám mesélte, hogy soha gyerekkorában nem látott feketerigót, csak amikor felsõ tagozatban városi iskolába került, ott a városban... Ez is jelent valamit. Erdõn én is inkább csak hallom õket, mint látom...