Bubu azt hallottam a gyöngy-kakas nagyon vad, jobban kell tõle félni, mint a "harapós" kakastól. Nem ölik egymást?
Két kakastörténet is felötlik nevet Nagyapámék kakasa hatalmas egy darab, díszes és szines volt, mintha mesekönyvbõl lépett volna ki. Jobb volt mint a házõrzõ kutya, nekiugrott embernek állatnak. Levágták, amikor a postás arcába ugrott, nem maradt egy ép vonás a postás arcán, szeme is megsérült nevet A másik: vidéken nyaraltam szép emlék, sok dolgot megtanultam a vidéki gazda 1975-ös haláláig a "ráhatások" ellenére egyéni gazda maradt munkáiból, többek között szénát-búzát kaszálni (kaszát kalapálni), lóval/tehénnel szántani, boronálás, aratás, cséplés, szüret, felfúvódott tehén "megbicskázása", borjú, csikó életre segítése, "gálickeverés"-permetezés, növény- és állatgondozás. A magvetõgépre (1936 óta volt neki) felülhettem, de a búzavetést csak nézhettem, az igen ünnepélyes dolog volt, kézzel vetette, soha senkire nem bízta, egyenletesen lépegetett és közben valamilyen imát mormolt) A gazda fia nem érezte jól magát és kifeküdt a napra, el is aludt. Arra téblábolt a házi kakas; megállt mellette, félrehajtott fejjel pislogott rá majd hirtelen az arcába ugrott. A legény felriadva azt se tudta hol lakik a jóisten laza Aztán felugrott, elrohant az istállóba, lekapta az ostort és a kakast folyamatosan csépelve zavarta körbe az udvaron, az meg rohant elõtte esze nélkül nevet A kakast le kellett vágni, mert "meghibbant", nem kukorékolt többet, nem kergette a tyúkokat, csak félrehajtott fejjel szélütötten kotyogva lõdörgött a tanyaudvaron nevet Azok a nyaralások felértek egy "Tüskevári" kalanddal nevet Bár mindennap sötétben keltünk, sötét késõ estig dolgoztunk, nem is kellett volna csinálnom, szivesen segítettem, szép emlék maradt. Egyetlen negatívum, a gombamérgezésem is ott éltem túl (orvos, kórház több óra járásra volt) kérdéses volt hogy életben maradok; az ellenségemnek se kívánom azt a kínlódást, azóta nem szeretem a gombát Bocs a személyes emlékekért nevet