Bioszféra
Érdekes mostanában nemigen látok és hallok madarakat, csak "fentrõl" a vonulók lármázását; megkapóvolt egy hattyúfalka méltóságteljes repülése. Ha a szél nem fúj, olyan valószerûtlen csend van hogy a kertben az öngyújtóm csattanásának a házak falairól visszaverõdõ (lehulltak a falevelek, nem tompítják a hangot) visszhangjait meghallom ha pipára gyújtok. Pucolhatom a medencét, a fûzfa ledobta leveleit
Ezek a kis virágok "fagyállók" vagy mi, mindenfelé látni õket.
A fák, bokrok szinte összes levelüket ledobták. Gomba nincs, "gyalogos" rovarok sincsenek, de néhány repülõ még van; levideóztam egy félig dermedt legyet ahogy "tollászkodik" (dermedtsége ellenére makro-videóhoz túl gyors volt a mozgása, "táncolt" is közben, emiatt a felvétel gyenge mert sok helyen életlen) a medence peremén egy szúnyogra emlékeztetõ jószágot, de rögtön elrepült ahogy felé indultam két méterrõl fotózni. Még valami Nolinak: voltam Pesten, útközben megint a korábban említett szántóföldi légvezeték közepén láttam ülni egy szép ragadozómadarat (ahol akkor hárman lesték a földet), persze a gép újfent nem volt velem
Ui: a medencét csak félig engedtem le, a keringetõ beömlõnyílása alatt van a vízszint, eddig nem fagyott be, nagy a víztömeg hõkapacitása vagy a föld még nem hûlt át, jéghártya sincs rajta. Ha befagy akkor is kevésbé van kitéve hõingadozásnak a fala. A szivattyút leszereltem, a keringetõ-szûrõ csöveit légtelenítettem, bár azok is mélyen a földben futnak. Elvileg tán legjobb lenne csak a csöveket légteleníteni, a ki-és beömlõ nyílásokat lezárni, a vizet medencében hagyni a szokásos magasságig (akkor is talajszint alatt maradna); a jeget beledobált "jétörõkkel" (földdel félig megtöltött, úszóképesen maradt müa. palackokkal) nem hagyom "jégmezõvé" nõni, ami tavaly télen 20 cm vastagra hízott, de nem okozott semmilyen fagyáskárt. A vízóra ("vízálló" és széles, vastag mûanyag csõ újabban a vízóra-akna) csövét is mindig feltöltöm vízzel, nem fagy el, a keletkezett "jégdugó" megvédi a vízet a teljes megfagyástól, a víz pedig a vízórát; tavaszig se szivárog el a talajba)
Ezek a kis virágok "fagyállók" vagy mi, mindenfelé látni õket.
A fák, bokrok szinte összes levelüket ledobták. Gomba nincs, "gyalogos" rovarok sincsenek, de néhány repülõ még van; levideóztam egy félig dermedt legyet ahogy "tollászkodik" (dermedtsége ellenére makro-videóhoz túl gyors volt a mozgása, "táncolt" is közben, emiatt a felvétel gyenge mert sok helyen életlen) a medence peremén egy szúnyogra emlékeztetõ jószágot, de rögtön elrepült ahogy felé indultam két méterrõl fotózni. Még valami Nolinak: voltam Pesten, útközben megint a korábban említett szántóföldi légvezeték közepén láttam ülni egy szép ragadozómadarat (ahol akkor hárman lesték a földet), persze a gép újfent nem volt velem

Ui: a medencét csak félig engedtem le, a keringetõ beömlõnyílása alatt van a vízszint, eddig nem fagyott be, nagy a víztömeg hõkapacitása vagy a föld még nem hûlt át, jéghártya sincs rajta. Ha befagy akkor is kevésbé van kitéve hõingadozásnak a fala. A szivattyút leszereltem, a keringetõ-szûrõ csöveit légtelenítettem, bár azok is mélyen a földben futnak. Elvileg tán legjobb lenne csak a csöveket légteleníteni, a ki-és beömlõ nyílásokat lezárni, a vizet medencében hagyni a szokásos magasságig (akkor is talajszint alatt maradna); a jeget beledobált "jétörõkkel" (földdel félig megtöltött, úszóképesen maradt müa. palackokkal) nem hagyom "jégmezõvé" nõni, ami tavaly télen 20 cm vastagra hízott, de nem okozott semmilyen fagyáskárt. A vízóra ("vízálló" és széles, vastag mûanyag csõ újabban a vízóra-akna) csövét is mindig feltöltöm vízzel, nem fagy el, a keletkezett "jégdugó" megvédi a vízet a teljes megfagyástól, a víz pedig a vízórát; tavaszig se szivárog el a talajba)