Grafi nevet Szó sincs "felhúzásról". Egyszerû bár hosszasra sikeredett bejelentés volt. Tapintatlan voltam, úgy véltem, ami engem lelkesít, mást is ugyanúgy; a példának felhozott boncmester, aki vélhetõen valami belsõ késztetés vagy sorsforduló révén lett azzá, közömbösen nézi az enyészet jelenségeit; ha jól tudom (tán akad köztünk medikus kollega is; vagy megerõsít vagy cáfol) a hallgatóknak kötelezõ a boncolási gyakorlat emberi holttesten. Nyilván elvégzi, mégha borzong is tõle, majd megszokja a látványt és kísérõ jelenségeit, gyakorló orvos korában a kórházban és otthon elhunytak révén a halál lehet hogy megrázza, idõvel teljesen hétköznapi dologgá válik számára; kórházi orvos gyakorta megy "elhunyt beteg szekcióra" (boncolásra) percekkel utána hétköznapi módon elbeszélget kávé és pipa mellett. Ahogy hallom, annyira meg lehet szokni a riasztó látványt (harcoló katona is "megszokja" a holttestek tömegét) hogy néha már cinizmusba is átcsap. Csak dícsérhetem a mentõszolgálatot, amikor mûtét után Balatonfüredre vittek, anyám se "csomagolhatott" volna jobban be, kedvesek, figyelmesek és nagyon gondoskodóak voltak, dühöngõ januári (pont elsején) hóviharban jégben, lefagyott latyakban biztonságban elvitt, köszönöm neki. De (jóval korábban) mentõ-sofõrtõl hallottam, "öreg" mentõorvosok (sztem teljesen reális) véleménye, "rosszulléteshez" nem kell rohanni, a beteg ha akar, életben marad, ha nem, hát hiába rohannak, legfeljebb az agónia szemtanúi lesznek, segíteni már nem tudnak. A másik példa, buszra felzúduló medikusok hada jó hangosan "kitárgyalta" a boncolási gyakorlatot, annak minden naturalisztikus jelenségével. Legenyhébb közlemény "egy félig telt vödörbõl szemek néztek vissza rám". Valami hasonló hibába estem én is, természetessé vált a mikro-makrózott csápok-szemek-karmok-rágók látványa; elfeledtem, másban esetleg viszolygást, undort kelthet. No ezért nem "felhúztam magam", hanem "a fejemhez kaptam", jó lesz ha visszafogom magam, ezt hsz-ben is közöltem nevet Egy volt LHTA kollegának (ha rosszul tévedek tán nem veszed sértésnek) azért hadd dícsérjem a "szakmánkat" is: emlékezetes marad számomra amikor útban B.füred felé, Sz.fehérvár elõtt a pesti indulás óta szûnni nem akaró hózivatarban (cca. 50 m-es látás) haladva, ránk telefonált az ügyeletes (fiatal, de máris nagy tudású, jó érzékû kollega) fõszinoptikus, készüljünk fel hogy Siófok elõtt erõs hóátfúvás várható több km-es sávban viharos széllel; úgy is lett, ott és szinte percre pontosan "bele is szaladtunk", alig 20 km/h tempóban tudtunk továbbhaladni ("nulla" csökkent látás, a mikrobusz csúszkált, a szél is vadul rángatta)
Véleményed a képekrõl köszönöm, megtisztelsz vele, annak szívbõl örülök hogy oktatásra is felhasználható némelyik nevet Megismétlem, "nem állok le", DE jobban fogok ügyelni "a megrázó-felzaklató" képek közlési módjára nevet Macskaszem: sajnos macskáim ki nem állhatják (a kutya szintúgy) ha "bele akarok fotózni" a szemükbe, fejüket elkapják, elszaladnak, nem erõltetem. Várom, egyszer csak sikerül nevet
Ha némelyik képem (van köztük sok gyenge is) használhatónak "találtatik", örülök neki; megismétlem, ezeket aki fel tudja használni, szabadon "elviheti" LINUX szoftver módjára, kivétel a kereskedelmi forgalmazás nevet Bocs a hosszért, köszönöm a türelmet nevet