Gyönyörû helyek, érdekes rejtekek vannak azon az "elhagyatott részen" is, bizony. Az Öreg-Szarvad-árok szurdoka, fenn triászkori dolomitsziklakibukkanásokkal, rajta igazi pannon sziklagyepekkel, a szubmediterrán Stipa bromoides egyetlen honi termõhelyével. Vagy a Vörös-János-séd völgye, ami már igazi párás-ködös montán környezet, a közelben Hubertlak kellemes szálláshely és túrabázis.
A hegylábi, Bakonyalja felé esõ (Ugod, Homokbödöge) erdõk aljnövényzete fejtörésre ad okot a növénycönológusok körében, hiszen a montán bükkösök növényei éppen úgy megvannak itt, mint a Nyugat-Dunántúlra jellemzõ noricumi fajok, és egynéhány szubmediterrán ritkaság is felhúzódik idáig (pl. a lónyelvû csodabogyó), ezért aztán a táj- és növényföldrajzi határok is meglehetõsen bizonytalanok, elmosódottak.

Korábban volt a közelben egy sváb település, az egykori Iharkút, mely a 70-es évek végén állami döntésre tûnt el a térképrõl, házait, templomát, iskoláját, egyszóval mindent leromboltak, ugyanis jelentõs bauxitvagyonra bukkantak, éppen a falu alatt. Akkoriban nem volt vitás, melyik élvez elsõbbséget.. Nagybátyám mesélte, hogy amikor az 1980-as évek legelején a közelben kirándultak, iszonyú robbantásoktól volt hangos a környék. A bányászat jó 10 évig folyt csak.. Azóta fõleg az õslénytanosok látogatják sûrûn az egykori fejtéseket, a krétakori állatvilág valóságos eldorádója bújik meg a homokkõréteg alatt. Itt találták Magyarországon az elsõ dinoszauruszcsontokat is.