Bioszféra
Szerintem csak az ujjak hirtelen mozdulására reagáltak a pókok. Kifejezetten halló szervük nincsen, a testükön elhelyezkedõ szõrök receptoraival érzékelik a hangok keltette rezgéseket. És minden bizonnyal ez az érzékelés csak az állat számára olyan létfontosságú vagy fajfenntartási célt szolgáló "hangoknak" a felfogására irányul, melyek köre határozottan behatárolt, specifikus. Náluk (a rovarokkal ellentétben) sokkal hangsúlyosabb szerep jut a vizuális kommunikációra. Feltételezem, hogy a "sarki" pókod csupán egy genetikailag kódolt mozdulatot hajtott végre a hátrálással, minden fajtársa azonosan cselekedett volna, és feléd semmilyen "üzenete" nincsen, csupán az, hogy észrevetted, hogy átléped a pók "türelmének" határát. 
Nem tartom helytállónak a rovarok vagy madarak akusztikus kommunikációját párhuzamba állítani az emberi beszéddel. Rokonságuk legfeljebb a fizikai hangképzésben van. Hiszen valamennyi állatfaj (az emberen kívül) által leadott hangjelek kizárólag funkcionális célt szolgálnak, kódoltan közöl belsõ állapotokat, egy élettani szabályozó mechanizmus, mely csak a fajfenntartási vagy túlélési célokat szolgálja. A csak az emberi jelentkezõ érzelmi funkció teljesen fajspecifikus, sõt, a beszéd kialakulását megelõzõ mimetikus kultúra is az volt. Máshogy megfogalmazva, a beszéd segítségével az ember agya lényegében végtelen számú gondolati reprezentációt (valamirõl alkotott belsõ "képet") képes tárolni, sorrendbe helyezni stb, addig az állatvilág "szeme elõtt" mindig csak a következõ konkrét cél teljesítése van.

Nem tartom helytállónak a rovarok vagy madarak akusztikus kommunikációját párhuzamba állítani az emberi beszéddel. Rokonságuk legfeljebb a fizikai hangképzésben van. Hiszen valamennyi állatfaj (az emberen kívül) által leadott hangjelek kizárólag funkcionális célt szolgálnak, kódoltan közöl belsõ állapotokat, egy élettani szabályozó mechanizmus, mely csak a fajfenntartási vagy túlélési célokat szolgálja. A csak az emberi jelentkezõ érzelmi funkció teljesen fajspecifikus, sõt, a beszéd kialakulását megelõzõ mimetikus kultúra is az volt. Máshogy megfogalmazva, a beszéd segítségével az ember agya lényegében végtelen számú gondolati reprezentációt (valamirõl alkotott belsõ "képet") képes tárolni, sorrendbe helyezni stb, addig az állatvilág "szeme elõtt" mindig csak a következõ konkrét cél teljesítése van.