Jaurinum köszönöm a választ nevet
Válaszodból adódik az ellenpróba: ha csak a hirtelen ujjmozdulattól hátrált el, van egy kis csattogó gyerekjáték, a "béka". Egy kis rugalmas acéllemezke hirtelen meghajlításával szinte fülsértõ csattanást hallat. Ezt takarásban fogom csattogtatni távolabbról, vajon "mit lép" a pókfi nevet
A 14485.hsz. sem emberi kommunikációt emleget, hanem emberi hasonlattal élve "szerelmi vagy harci dalt" - tudatosságot nélkülözõ ösztönös párhivogató vagy területhatár jelzést nevet A minap, amikor a légykölök olyan ügyesen kifordult a pókhálóból, mégcsak vizuális (legalábbis emberi szemmel látható) kommunikáció sem folyt, álltak egymással szemben, szemlátomást nem találtak megfelelõ viselkedésmintát örökölt kódkészletükbõl a szokatlan helyzetben, saját pici agyukból pedig nem "rögtönöztek". Csak vártak. Kísérleti pókom (unhatja már a képemet) az obi elõl pucolt meg, a légy kábán odébbszédelgett. Mint írtam, a pók néha elõjön amikor nézegetem, néha sarkába menekül, "hangulata" szerint. Mindig is az volt egyéni véleményem, hogy a rovarok egyfajta "szerves biorobotok", de mióta makrózok és naponta látom õket és reakcióikat, az a személyes véleményem alakult ki, hogy van valamilyen "hangulatviláguk", bár ez is lehet hogy csak öröklött "viselkedésminta", lazák, közömbösek, néha mintha unatkoznának vagy éppen idegesek, ingerlékenyek (menekülnek vagy rátámadnak az obira). Pld. megfigyeltem, a legyek kifejezetten idegesek lettek, amikor hidegre fordult az idõ; napsütésben jól tûrik a fotózást, hüvösben már akkor elrebbennek ha csak közelítek feléjük. (Gyakorlatilag melegben 3-4 cm, hidegben akár több méter is lehet a "bevárási táv"). Korábban feltoltam egy majdnem mesefilmbe illõ hangyavideót, melyen egy nagyobb hangya "egy toppantással beijesztett" zavart el egy kisebb hangyát és nem kezdte el kergetni (az elijesztést követõen üldözni kezdhette volna következõ célként) ott folytatta a dolgát ahol abbahagyta, tehát nem következõ célt keresett, inkább úgy tûnik "emlékezett" arra mit is csinált nevet Mondhatnám, tudnak különbséget tenni "fontos és fontosabb" között, nem a "kiváltott" következõ "genetikailag programozott" cselekvéssort (következõ cél) folytatják, sztem ez már valami halvány tudatra és emlékezetre utalhat, az emlékezet pedig akár primitív tanulási képességre is nevet Persze nem szentírás, csak a megfigyelésekre alapozok, lehet hogy akaratlanul is az "emberi viselkedéssel" vonok párhuzamot nevet Ha "kedvenc pókom megtanítható esetleg valamire, az máris "tanulási képességekre" utal - ha felismer (néha úgy tûnik) és (hangulata szerint) "elémjön" a háló szélére, már az is tanulásként értelmezhetõ sztem, hiszen arcom vagy testtömegem formája esetleg "szagom" felismerése nincs "beprogramozva" genetikai kódkészletébe nevet Kell lennie valami "jó vagy rossz" memóriatárolójának a túlélés érdekében. Hiszed-nem hiszed, a légy képes "megtanulni" a veszélyes helyzeteket, abból gondolom hogy nem megy vissza arra a helyre ahol egyszer megpróbáltam lecsapni és élve megpucolt onnan. Messzebb megyek, még a légycsapót is "felismerik" a kezemben ha egyszer "elzúgott mellettük". Azt vélem, az értelem, bármily primitív is, a "szerzett" emlékek adott helyzetnek megfelelõ alkalmazásánál kezdõdik és nem egyszer kelt bennem ilyen érzés a mindennapos makrózás közben hogy a rovarok is "emlékeznek" - vagy túl élénk a fantáziám laza