Bioszféra

Bocs aludtam egy jót mivel ismeretek hiányában alaposan félreértettem, rákerestem a "mimetikus kultúra" kifejezésre. Számos érdekes dolgot olvastam, de laikusként úgy látom, sok laza megfogalmazás szolgál alappillérként, melyet többféleképp is lehet értelmezni és ennek megfelelõen tetszés szerint magyarázni. Megfogalmazzák, idézem: "Az etológiai definíció szerint: A kommunikáció az állat olyan viselkedési aktusa, ami megváltoztatja egy másik állat magatartásának valószínûségi mintázatát olyan módon, hogy az a kommunikáló állat számára, sok eset átlagában, adaptív értékû" és sietve le is szögezi, ez nem kommunikáció csupán viselkedésminták kölcsönös kiváltása. Ez olyan dodonai szöveg hogy még én laikus tetszésem szerinti értelmezésben alkalmazhatom veszély nélkül, élénk vitát provokálva. Kihangsúlyozom laikus vagyok és talán rosszul értelmezek szövegeket, én bizony úgy vettem észre, az etológiai alapszabályok nagyon is antropocentrikusak, azaz, állat az ÁLLAT, ember az EMBER; mégoly halvány állati értelmet sem tételez fel, mintha a tudatosság és tudatos cselekvés csak az "Isten képére és hasonlatosságára teremtett" ember kiváltsága lenne. Szó sem lehet a kétféle faj kommunikácójának akárcsak párhuzamosításáról sem, mereven a "tudat-ösztön" sinpárjainak mentén haladó vonatok módjára, egy pályára nem kerülhetnek, mert borzasztó baleset lehet, rájöhetünk, az ember is csak egy ösztönlény, bár "lények fölötti lény". Ily módon az ellenkezõjére is elsülhet a dolog, kiderülhet hogy az emberi alkotás, problémamegoldás is csupán sokkal bonyolultabb keretek között zajló "szuperállati" viselkedésminták kiváltása okán történik. Magyarán - és elnézést akit önérzetében vagy vallásában esetleg megsértek ezzel - az ember is csak állat, mely a körülmények szerencsés összejátszása révén a többi állatot megelõzve eljutott a fejlõdés csúcsára. Mi vitte elõre az emberiséget? A kiváncsiság. Mi a kiváncsiság? állat esetében csak ösztön, céltalan "próba szerencse" véletlen találat kóválygással, ember esetében tudatosság, meghatározott cél. De mi határozza meg a célt? Sok esetben a szükség vagy a helyzet diktálta kényszerûség. Ez mennyiben különbözik pld. egy állatnak az élelem felkutatására irányuló igyekezetétõl vagy egy életét veszélyeztetõ támadó viselkedésminta által kiváltott önvédelmi viselkedésminta alkalmazásától, melyben ügyessége és tapasztalata dönt? (tehát korábban szerzett ismeretek helyzetnek megfelelõ alkalmazása mely már-már primitív intelligenciának is tekinthetõ) Ez is, az is problémamegoldás, bonyolultsági szintjük az idegrendszer bonyolultságának függvénye. Azért mert az ember EMBER, lények fölötti lény, nem következik egyenesen az önkényes vonalhúzás állat és ember között, melybõl aztán egyesen következik, hogy nem pislákolhat némi érzelem és értelem az állatokban, ha mégoly primitiv formában is; biorobotoknak tekintik az állatokat (én is annak tekintettem, amíg "városlakó sorból a Természetbe kerülve" bele nem láttam nap mint nap a primitív állatok életébe) Ez a logika eldönti hogy a magas bonyolultságú ember nem a Természet része, hanem mindenek felett álló kivülálló, semmivel össze nem mérhetõ, ergo joga van az alacsonyabbrendû úgymond ösztönlények leigázására, kihasználására vagy tömeges pusztítására. Számtalanszor kiderült hogy semmiben nincsenek éles határok, csak bizonytalan, olykor fel nem ismert átmenetek vannak mindenben. Kicsit hasonló a "tudat-ösztön" probléma ahhoz, mit tekintünk élõnek, de tudjuk vannak vírusok, melyek olykor élõlénynek olykor élettelen kristálynak tekinthetõk, analógiával nem kizárható hogy a "mechanikus ösztönlények" olykor a maguk szintjén tudatosan cselekvõ és érzõ, bár emberi léptékkel mérve halvány és primitív, de tudattal bíró lények is lehetnek. Amig ennek ellenkezõje nincs bizonyítva, kizárni nem lehet, csak azért mert mi emberek fejlett idegrendszerünkkel, fölényes tudatunkkal és tanult ismereteinkkel úgymond fölötte állunk minden más lénynek (néha még egy-egy primitívebb, "állatinak" tekintett ember fölött is) A lényeget tekintve mi különbözteti meg az emberi tanulást a génekben örökölt ösztönöktõl? Ez is az is információátadás, az ember esetében tanulás, a másik esetben átörökítés. De a gének is változnak a környezet behatásai folytán, mintegy feljegyzik a változás szükségszerûségét, az utódok viselkedését, testfelépítését módosítva. Az ember fejében a változás szükségszerûségét felismerve felgyorsult analóg folyamatok zajlanak kémiai változások formájában, de ezeket "papírra veti", nem a génjeiben rögzíti és adja át utódainak élete során szerzett ismereteit, melyek elõsegítik az utódok alkalmazkodását a megváltozott körülményekhez. Ez csak azt jelentheti, hogy az ember a "legfejlettebb állat". A tudatos lények - ösztönlények felosztás önkényes (bár szükséges, de emberekre is átvetíthetõ volta miatt veszélyes) kategorizálás. Eszerint egy rovar lábának kitépése vagy preparálása, félig élve gombostûre szúrása már nem számít kínzásnak, hiszen ösztönlény létére úgysem fogja fel mi történik vele, bár "a maga szintjén" bizonyára ugyanúgy fél és retteg mint egy ember tenné hasonló helyzetben. Persze nem kell hindu szekta módjára felsöpörnünk magunk elõtt az utat, nehogy egy rossz lépéssel életeket oltsunk ki, de senki nem jogosította fel az embert hogy az emberhez mérve primitív lényeknek halálos szenvedést, esetleg hosszú agóniát okozzon pusztán azért, mert az etológia, az embert véve etalonnak, a világról mit sem tudó, (emberi) gondolkodásra képtelen ösztönlények kategóriájába sorolta az élõlények hatalmas csoportját. Ez persze csak egy laikus vélekedése. Ha valakit emberi önérzetében vagy vallási meggyõzõdésében sértettem volna a leírtakkal, megkövetem, bocsánatot kérek. No persze a irgalom és megbocsátás (akár a kegyetlenség) is emberi dolog, egy "ösztönbõl cselekvõ" kutyából dühöngõ viselkedést kiváltva akár egy felmérgesített darázstól hiába kérnék bocsánatot, de egy etológus vagyonára és életére törõ vagy feldühített részeg primitív, majdnem ösztönlény szintjére süllyedt embertõl sem lehet remélni "ész-okokra" hivatkozva irgalmat és megbocsátást. Innen kezdve emberek között is az õsi ösztönállati törvény lép életbe - "vagy én vagy õ". Ha nem így lenne, nem lett volna annyi háború az emberiség történelmében, melyek történeti, gazdasági hátterét lehet magyarázgatni, de végsõ soron egy adott társadalom vagy érdekcsoport "vagy én vagy õ" jellegû fennmaradását szolgálták. Ráadásul az embernek nevezett tudatos lény nemegyszer "önként kéjjel öl", az ösztönállat táplálékszerzés miatt vagy önvédelembõl; ámde a primitív állat beéri a "leselejtezésre váró" életre alkalmatlan zsákmány elejtésével, az ember pusztítását a Természetben vagy embercsoportok között többnyire szerzésvágy motiválja, mindíg többet és többet akar, aztán tudatos lény lévén fejlett tudatával mindíg megtalálja az éppen érvényes filozófiát cselekedetei indoklására. Bár laikus vagyok, de fenntartom, az "ösztönlény-tudatos lény" besorolás csupán osztályozást elõsegítõ önkényes kategorizálás, szerintem létezhetnek "diszkrét átmenetek" az állati és emberi tudat között, mégha csak halvány "éntudat, öntudat" szintjén is Testi felépítésében az ember is "csak" egy sejtautomata, cselekvéseit írányító, õt a primitív állatok fölé emelõ tudatos gondolkodása sem más, mint cselekvést kiváltó eseményre adott válaszcselekvés kifinomultabb és bonyolultabb szinten, akár irgalmatlan hosszú egyéni vélekedésem leírása a Te hozzászólásodra Mindenkitõl elnézést a hosszért, köszönöm a türelmet