Jaurinum köszönöm hogy megtiszteltél türelmeddel és idõt szakítottál a témára nevet Józanul átlátható hogy (mindenben) szükséges a kiindulási alap, írtam is hogy szükséges rossz a kategorizálás; DE nem mindegy milyen alapokon nyugszik egy elmélet. Bizonytalankodó alapokról kiinduló elmélet mégoly tüneményes brilliáns logikával is tévútra vezethet, mire felismerjük, késõ, lehet újragondolni az egészet. A másik gond sztem az antropocentrizmus, mely szinte teljességggel áthat mindent EMBER és ÁLLAT szintjére kategorice leegyszerûsítve és ex katedra kihirdetve hogy az embernél alsóbbrendû lények csupán ösztönlények PC-EPROM "biosz" módjára "beégetett" viselkedésmintákkal, nem pislákolhat bennük halványan sem az értelem és a velejáró "éntudat". Megeshet észleltek már ilyen "egora" emlékeztetõ anomáliákat, de mivel ellentmond a józan észnek, elhallgatták. Kicsit emlékeztet Goethe kijelentésére, mellyel a napfény spektrumbontására reagált. Newton már 1666-ban szinekre bontotta a napfényt, meg is írta elméletét, mely miatt általánosan fantasztának tartották és Goethe még 1790-ben is azt mondta "a fehér napfény szinességére vonatkozó gondolat lehetetlenség, legfeljebb gyermekmeseként helytálló". Ahogy a spektrum szinei sem válnak élesen szét (csak kollimátorokban, mifenékben) hanem egymásból/egymásba folyamatosan átolvadva jelennek meg. Szerintem a tudat is hasonló dolog, akár a fény nagyfrekvenciás rezgéstõl a láthatatlan infravörösig. Mert nem látjuk az IR tartományt, attól még létezik. Mert a primitív lények primitívek, "nem alkotnak embermódra", nem következik egyenesen hogy nincs parányi kis halvány "éntudatuk". Ki gondolná egy madárról hogy követ használ tojásfeltöréshez, mégis létezik. Igaz ugyan, ha kõ elgurul, nem keresi meg, csak a látóterébe esõ köveket használja, ha nem lát követ, tehetlenné válik (csak meg kellene fordulnia) tehát ösztönös. (hány olyan ember van aki egy jelentéktelen probléma miatt tehetetlenné válik és nem keres megoldást) A madár valamelyik õse egyszer véletlenül "rájött a trükkre" akár a majmok a bot és dárdahasználatra (nemrég látható volt a tévében dárdahasználó vadászatuk) majd "emlékezett rá" és egyre gyakrabban használta, végül a "génjeibe ivódott" és "írásbeliség nélkül" átörökítette a "szerzett tudást". Az emberi pszichológiában is kategorizálnak idegi alkat- és tünetcsoportok szerint, de azt hogy bolond valaki, már nem tudják pontosan körvonalazni csak szélsõséges esetekben vagy fizikai sérülés nyomán; illetve egy adott kor éppen érvényes etikai és szellemi követelményeitõl erõsen elütõ magatartás esetén. Tudják hogy nincsenek éles átmenetek elmeállapot és elmeállapot között, pld. közhellyel élve, "a zsenit egy hajszál választja el az õrülttõl". Az emberek "egoja" hatalmas, tudatvilága mégsem egységes, a kiváló elmék és a gyengeelméjú majdnem ösztönlényként viselkedõ ember között igen széles a paletta, mindenféle fokozatú felfogóképességet és ennek megfelõ némelykor kifejezetten állat módjára "ösztönös" viselkedésmintákat találni. A tudatra átvetítve, szerintem minden három dimenzióban mozgó élõlényben, mely életének minden percében létéért és fennmaradásáért küzd öröklött viselkedésmintáival és azok rögtönzött, helyzetnek megfelelõ alkalmazásával, ott lappang az "ego" is, idegrendszere bonyolultságának megfelelõ mértékben Odáig már "eljutottunk" hogy a városi vagy tartósan bezárt kutya lehet súlyosan depressziós, ami ugye emberi problémaként közismert, de ezzel közvetve "elismerték" hogy lehet életérzése egy kutyának. Az hogy megszokott viselkedésmintáit nem használhatja, búskomorrá teszi, nem élénk, nem eszik, stb. Az a baj hogy semmit nem ismerünk még a maga valójában, ezen segíthetnek az etológusok is, de ne antropocentrikus módon tegyék. Egyenlõre valahol a "megtámadnak-védekezek/elfutok, éhes vagyok-zsákmányt keresek/eszek" reflexvilágnál tartanak, rendszerezésük kissé emlékeztet a korai gyarmatosítás sarkos kategóriáira nevet Jau, nem Veled huzakodom, a témában is "félmûvelt laikus" vagyok, annál jobban tisztellek mint egyik "kedvenc" nagytudású fórumtársamat hogy feleseljek Veled laza De a kutatásokban érzékelhetõ emberközpontuság böki a csõrömet és bizony egyes érvelések sem állnak biztos alapokon meglátásom szerint, bár szövegértelmezésem megfelelõ ismeretek és gyakorlat hiányában sem lehet valami korrekt, mivel elsõsorban a fizika, matematika, számítógép érdekel nevet Tudom sok millió ember éhezik, fázik a világban mindenütt, elsõdleges kötelesség az õ helyzetük könnyítése, de ettõl még a Természet együgyû "élõlényeit" is alaposabban meg kell ismernünk. Azt némi empátiával elképzelhetjük, milyen ha egy ember éhezik, fázik, elesett, az "okosabb embernek" kötelessége valamilyen módon segíteni.
De mit érezhet egy élõlény amíg parányi élete elillan vasalt bakancsom talpa alatt recsegve összemorzsolódó izületei közül kifröccsenõ péppé zúzott testével. Azt minden élõlény tudja mi a halál, kerüli is ha lehet, akár ösztönösen, akár tudatosan. Azért nem árt erre is gondolni néha, semmilyen élõlénynek ne okozzunk felesleges szenvedést, védjük a Természet esetlen kis gyermekeit az állatokat. Persze ettõl még malacot hizlalni, tyúkot nevelni, kacsát tömni kell, mert "vagy õk vagy mi".... Köszi a türelmet, "leszálltam" a témáról nevet