Én a helyi pelikán fiú toroklebernyegét belülrõl szoktam vakargatni... A lány nem olyan szelíd, de a fiú mindig odajön, tátja a csõrét, s lehet vakargatni. De azt is szereti, ha csai cirógatom a buksiját. Nagyon helyes, sose harapott meg. Nem is félek tõle.
A strucc meg nagyon "buta" állat, egyszerûen csak a kaja részének nézte a kollégád kezét is. Mellesleg miért etetett egy struccot kiflivel??? Nem hiszem, hogy okos gondolat, sem a strucc, sem az ember szempontjából... Ráadásul tudtommal tilos is etetni az állatkerti állatokat - fõként emberi táplálékkal. Szóval az van, hogy itt is az emberi butaság gyõzött. Úgy is mondhatnám, hogy legalább megtanulta a kollégád... Errõl nem az állat tehet!

Lósimogatás: nem vagyok olyan közeli ismeretségben velük, mint Hari, de eddig ahány lóval találkoztam, minddel jóban voltam. Elsõnek pofi oldalát, nyakat simogattam, s ha minden OK, s láthatóan örül neki a jószág, csak akkor kell közelebb merészkedni a harapós véghez. A kajával bárkit meg lehet venni, ha állat az illetõ, de ettõl még nem biztos, hogy a kaja nélküli kézhez is megfelelõ tiszteletet társít.
Mivel nekünk embereknek adatott ész, használva azt sok sikert el lehet érni. :-)
Erdõjáró fórumtársaink mesélhetnének róla, hogy miként lehet elérni egy vadállatnál, hogy a bizalmába fogadjon.