Sommás vélemény Noli, de protestálok nevet
Strucc: a gondozó nem ellenezte a kiflis etetést, fénykép is van róla, (mivel "örökbe fogadták" vagy hogy is van ez) az akkor pár éves kisunokája "felajánlotta kiflijét" strucc komának. A gondozó hagyta, a kollega tolta, a strucc ette nevet Egyébként nagyon aranyos jószág pisla tekintetével és nem nyelte le a kamerát, mint a "Sicc mesékben" az ébresztõórát nevet Az hogy a buta madár a kollega ujját a kifli folytatásának nézte, nem meglepõ, csak elmeséltem nevet
Állat bizalma: most jön a hóbortos öregember meséje nevet Ritka kivétellel kölökkorom óta kedvel valamiért mindenféle állat, repült már madár is a vállamra. Ha "nagyon akarom", bevárnak vagy oda is jönnek hozzám és nemcsak macska vagy kutya. Ha "szeretetet sugárzok" egy állat felé valahogy "megérzi", többnyire nem menekül el vagy támad rám nevet Persze ehhez egy megmagyarázhatatlan és pontosan meg nem határozható "belsõ érzésnek" kell "kialakulni" bennem, amikor "tudom, érzem" hogy egy "hullámhosszon vagyunk". Ez tán feromonok kibocsátása vagy akaratlan "testbeszéd" eredménye. Az ellenkezõje is megtörtént, egy németjuhász szûkölve menekült elõlem, mert szemébe nézve erõsen arra a képre "gondoltam" hogy széttépett torokkal vérében fetreng elõttem a földön. Persze attól is megeshetett hogy a kutyák utálják és támadásnak veszik a szemkontaktust, magabiztos ellenfél elõl megpucolnak. Talán hóbortos öndicséretnek ható kijelentés, hogy emberek között is kevesen állják a tekintetem. Exnejem régi megállapítása szerint "mintha valami sugár csapna ki a szemembõl" egyúttal mintha "tapintható erõtér" lenne köröttem; néhai egyetemi tanár pszichológus fõorvos rokonom megállapítása szerint "érdekes, figyelemfelkeltõ rezzenéstelen nézésem valami belsõ nyugalmat és erõt sugároz, egyben szinte félelmet is kelt, amiért a középkorban bizonyára megégettek volna" nevet Mindenesetre kicsi koromtól kezdve könnyen "pozitív kontaktust" vettem fel állatokkal, emberekkel nevet NEM vagyok "agykontrollos" de kölökkorom óta hiszek a telepátiában és a "távhipnózisban". Sztem elég eredményes is volt (szignifikáns, több mint véletlen találat arányban) ha ilyesmivel "játszottam" laza Remélem nem valami kezdõdõdõ szklerózis jelének tekintitek mesémet. "Öröklött terheltség": néhai édesapám ha ránézett valakire szúrós nézésével, az elõször megijedt. Lebénulása miatt kirendelt gyógytornásza amikor elõször látta, megijedt tõle "fanatikus nézése" miatt nevet Ez megint a mese birodalma tán: apám rendszeresen beszélt növényeihez és a növények ezt szemlátomást meg is "hálálták" bõ terméssel, sudár növekedéssel. Józan, logikus gondolkodású matematikus volt aki addig "fantazmagóriának" vélte az ilyesmit, mégis "kipróbálta, amit gyerekkorában az öregektõl hallott" és sikeresen. Saját tapasztalatom szerint bármilyen élõlényt "meg lehet venni" kaja nélkül is a "szeretet kisugárzásával" vagy esetleg ezzel járó "önkéntelen" testbeszéddel és ilyenkor keletkezõ feromonokkal. Némely rovar is mintha "megérezné" hogy nem támadó szándékkal közelítek a kamerával makrózni, persze józan ésszel ez lassú óvatos közelítésem eredménye lehet, bár mindíg ott van bennem a "nyugi nem bántalak" érzés, ami bizonyára kihat "testbeszédemre" is és a rovar fõleg ezt értékeli. Több ilyen történetem is van, melyeket "józan ésszel" simán a fantáziálás körébe lehet utalni, de "valami van" nevet