Juteszembe, Tomi kutya teljesen megváltozott mióta minden reggel beengedem körülszaladni, körülszaglászni a házban és az emeleten. Felvettünk egy újabb szokást, ha kimegyek a földszinti teraszra, a kutya is feltámaszkodik két lábbal a mellvédre és szorosan hozzám dõl. Ilyenkor egész testében remeg, szinte vibrál benne az idegesség. A hátát simogatom, az oldalát veregetem amíg meg nem szûnik ideges remegése. A fejét nem hagyja simogatni, kapkod a kezem után. Teljesen megszûnt mindenféle rivalizálás, szófogadó lett, nemegyszer elég egyetlen intés, teszi a dolgát. Kis szines, bár úgy tudom, a kutyák utálják a szemkontaktust, mostanában szinte keresi a szememet és hosszú másodpercekig "szemezünk" míg valami el nem vonja a figyelmét. Ilyenkor meghatóan sugárzik az õszinte hûség és feltétlen szeretet tekintetébõl. Bár értelem nem csillan a szemében, néz rám mint aki "Istent lát bennem". Korábbi kutyáim között (macskáim között is) nem egy akadt, amely "épphogy csak meg nem szólalt", azok kifejezetten keresték a szemkontaktust nevet