Bármilyen állatot lehet kondicionálni, kihasználva annak valamely létezõ érzékelési tarományát.
Lehet, hogy valamilyen keskeny tartományban érzékelnek hangot a pókok, de nem hiszem, hogy ez a tartomány pont egy fuvola hangjáéra hajazna. Sokkal inkább a természetes körülményeikbõl merített lehet (mint a csettintésed). Az evolúció nem termel felesleget.
A hálószövõ pókok iszonyú rosszul látnak - mivel nincs szükségük jó látásra, hisz a háló "lát" helyettük. A vadászó pókok (mint pl. az obira magát rávetõ ugrópókod) viszont kiválóan lát.
A hallásuk - hát, mi is csak érzõszõrökkel hallunk, bár ez a fejünkön belül van. A pók is érzõszõrökkel hall, nyilvánvalóan egy zajos környezetben (test külsõ borítása) lévõ szõrök nehezebben különböztetik meg a fontos hangokat a zajtól, mint mi odabenn a fejünkben. A csettintésed viszont valamiért valóban lehet fontos nekik, nem rossz elmélet az a madárcsõr dolog. Bár gyanítom, a pókok legfõbb ellenségei maguk a pókok. Feltételezem, hogy a hangok (klasszikusan hangként való) felismerése, érzékelése mindenképp összefügghet azzal, hogy az illetõ állat maga tud-e kibocsátani valamely hangot. Ez nem idegen a rovaroktól egyáltalán. A molyok érzékelik a denevér ultrahang-nyalábjait, s igyekeznek elkerülni a hangforrást, sõt, olyan moly is van, amely megtévesztésre dolgozik. (bagolylepkék, mint fõ táplálékok képesek a néhány neuront tartalmazó hallószervüket ráhangolni egy közeledõ denevér ultrahangjának frekijére, ugye a denevérek se egyforma frekivel vadásznak, szóval így el tudják kerülni a támadást, kellõen messzirõl meghallják a hangot, s ellenkezõ irányba repülnek. Amikor viszont a pille már túl közel van a denevérhez, s meghallja annak a hangját, sok esetben egyszerûen zuhanórepülésbe vált összecsukott szárnyakkal, s valahol a földön landolva biztonságban van már. Vannak a denevér számára rossz ízû molyok, amelyek viszont maguk is adnak ki csettintésszerû ultrahangot - természetesen olyan moly is akad, amely nem rossz ízû, de megtanult csettinteni, így nem eszik õt meg.) A becsapás az egyik legnagyobb üzlet a természetben! Hasonlóvá lenni egy ismert tulajdonságú lényhez elõnyt jelent, pl. a nektárt nem termelõ, de bõ nektárú virágra hasonlító növények ugyanúgy vonzanak beporzókat befektetés nélkül; a mérges kígyóra hasonlító ártalmatlan siklók, a méhek illatát és döngését utánozni képes mézre éhes halálfejes lepkék, stb. Egyúttal ez az egyik legizgalmasabb területe is a biológiának szerintem.