Kicsit visszatérve a kullancs ügyére (én is utálom õket amúgy, de ki nem?):
Nem arról szól a világ, hogy valami hasznos, vagy sem. A jegesmedve se az ilyen szempontból. Ha nem volnának ragadozók, akkor más módon stabilizálódnának a zsákmányállatok populációi, betegségek, élelemhiány, stb által. Nem CÉLJA van egy állat (élõlény) meglétének, hanem OKA. Az ok pedig az, hogy van (volt) egy kihasználatlan rés, amelyet képes volt betömni a jelenlétével.
LEhet, hogy a kullancsok terjesztette fertõzéseknek is olyan populációszabályozó szerepük van, amely miatt a kullancs is fontos lénnyé avanzsált.
Az egészet nem darabokból összerakott halmaznak, hanem egy összefonódó rendszernek kell látni, amelynek minden egyes darabja millió szállal kötõdik egy csomó másik darabhoz. Nem a téglák azok egy nagy épület falában, hanem a malter az, amely egyben tartja az épületet. A malterben meg sokféle anyag van, amelyek egyensúlyban kell legyenek az optimális egybentartásért. Ha sok benne a homok, akkor pl. szétesik. A bioszféra is valami malterféleség, amelyben minden összetevõnek megvan a helye, szerepe. A bioszféra lényege, hogy az összetevõk változását ne kövesse a malter széthullása. Ezért vannak párhuzamosan fejlõdõ élõlények. A kecskének erõsödik a foga, ahogy egyre keményebbek lesznek a káposztalevelek, s a káposzta egyre vaskosabb leveleket növeszt, ha a kecske foga erõsebb lesz...
A Gaia-elméletnek van egy állati nagy elõnye, akkor is, ha nem tudunk mindennel egyetérteni benne. Megtanít komplex egységként látni a világot, amelyben minden és mindenki fontos. Az összetevõk akármilyen kicsike változása is képes nagy változást generálni. Matek, káoszelmélet, szintén ráilleszthetõ erre a biológiai mindenségre, egy csomó mindenben tökéletesen példázható, modellezhetõ a világunk e része káoszelmélettel. Azt innen a meteorológiából tudni lehet, hogy bármilyen kezdõfeltétel megváltoztatása milyen más pályát, más sorsot ad egy ciklonnak például. Az élõvilágra ez fokozottan igaz, hiszen a legapróbb sejtszervecskéig végtelenül bonyolult a rendszer. Nem kell ismerni minden részét ahhoz, hogy az egészet tisztelni tudjuk - kullancsostól. Az ember viszont hajlamos beszûkülten gondolkodni. (Most nem Rólad beszélek, hanem az emberrõl, mint fajról.) Változtatni akar, de nem ad utat az õt megváltoztatni akaró folyamatoknak. Franc se tudja, mióta, de legalább százezer éve, amióta komolyabban gondolkodni és beszélni kezdtünk. Mindent emberi szempontból nézünk, holott az eszünk megvan ahhoz, hogy képesek legyünk másképp is átlátni a világot. Képesek vagyunk elvonatkoztatni, felfogunk fogalmakat, megértjük, hogy miként viselkedhet egy semmivel nem látható, hallható, szagolható, ízlelhetõ, tapintható részecske. Azt meg nem vagyunk képesek meglátni, hogy mi történik a világban??? Dehogynem. Csak nem akarjuk tudomásul venni...