OK, van klónozott kutya. Ha lesz emberben is, szólj, mert marha jól jönne egy klón, aki jár helyettem melózni. :-))
Továbbra is hangoztatom, hogy jó ideig nem lesz még komoly esély klónozott emberre.
Kutyának van 8-10 kölyke, eleve sokkal szaporább, más módszerekkel mûködik a szaporodása, mint a mienk. Gondolj abba bele, hogy eleve a terhesség micsoda nehéz dolog, és egyre nehezebb lesz, ahogy korcsosulunk. A mesterséges megtermékenyítések, lombikbébis dolgok is elég rossz aránnyal sikerülnek, pedig ott csak kész, természetes sejteket kell beültetni... Iszonyatos hormonkezelés kell hozzá, hogy képzõdjön elég petesejt, hogy aztán beágyazódjon adott esetben a zigóta. A legtöbb esetben a terhesség megtartása a problémás. A természetes terhességeknek is nagyon nagy százaléka elhal, legtöbb teljesen észrevétlenül. (az se derül ki, hogy terhes a nõ, és egy 3-4 napos csúszás a menstruációban még nem ad okot arra, hogy azt gondolja valaki, hogy terhes volt, ha csak néhány napig is. Szóval a természetes szaporodásunk se könnyû eset.
Ha ehhez hozzáveszed, hogy egy teljesen abnormális sejtet kell szaporítani, úgy, hogy hiányzik belõle az apai rész és annak minden hatása, ráadásnak el kell érni, hogy ugyanúgy differenciálódjon, mintha normális zigóta volna. El kell érni, hogy ne lökõdjön ki a magzat idegentestként. Stb.
Én nem félek, hogy suembe fogok jönni magammal az utcán, mint tette volt Karinthy a Találkozás egy fiatalemberrel c. novellában. :-)