"...az öregedõ Tél önmagának dúdol jeges nótákat a fenyõk között.." ...ilyen képpel jellemezte ezt az átmeneti télutói idõszakot Fekete István és mintha csak, a mostani Börzsönyrõl regélt volna... "van valami a levegõben, amitõl elcsendesedik a fák orgonája..." ...már megroskadt a lassan búcsúzó vendég a gerinceken, bérceken is..tartja még magát, amíg lehet...nyomai sokáig kísérik a fenn barangoló vándorokat.. "..de a bogarászó varjak felnéznek a felhõkre,hogy valahonnan délrõl nem hoztak-e valami üzenetet" ..ám idén nagy kalaplengetés jár a Télnek..legalább is itt a Börzsönyben..csodálatos mesevilágának minden varázsát megtapasztalahattuk, a zordan zúgó északnyugati szelek építette méteres hóátfúvásoktól, a szelíden helyet keresõ havazások hópelyhein át, a zúzmarával borított erdõk fenséges némaságáig...és még a múlt hét hétvégéjén is a legpazarabb kék eges, verõfényes, vastagon havas ruháját öltötte magára..hogy ilyen díszeket aggasson rá:
Link

(A többi kép egy kicsit késõbb..)