"Harmadik tipusú találkozás" kacsint A lény ennivaló után cserkészett, egy mély szakadék síkos peremén megcsúszott, kétségbesetten kapálódzva keresett kapaszkodót, csak lassította zuhanását. Ezután napokig próbálkozott kétségbeesetten kikecmeregni vagy kiutat találni. Minden erõfeszítése hiábavalónak bizonyult, rendre visszacsúszott a szakadék tükörsima faláról. Végül feladta, apatikusan sorsába törõdve éhesen és fáradtan összekuporodott. Várt. Valami történni fog vagy jólesõen zsibbasztó csendes kábulatban elhomályosul a világ körötte. Nem félt, ösztönösen érezte félelem, éhség megszûnik a nemlét puhán ölelõ sötétjében, szinte vágyott rá. Békésen várt sorsa beteljesülésére, amikor váratlan dolog riasztotta fel. Egy sötét nagy tömeg közelített felé, melyen hatalmas szem csillogott. Menekülni kezdett, hamarosan kifulladt, megállt. A sötét dolog nem követte tovább, tõle nem messze állt mozdulatlan. Váratlanul vakító fénysugarak sorozatát lövellte felé. Ettõl megrémült, menekülõre fogta, ezúttal felfelé a síkos falon de visszacsúszott a fekete szörnyeteg elé. A végsõkre elkészülve támadóan szembeállt vele, mire az zajtalanul felemelkedett és eltûnt a levegõben. Kicsit megkönnyebbült, ekkor fehéres áttetszõ kupola jelent meg lebegve feje fölött. Csendesen leereszkedett, ráborulva foglyul ejtette. Újra feltámadó páni félelmében céltalanul körözve próbált kitörni, de az áttetszõ kemény fal nem engedte. Pillanatra megállt, ekkor börtöne padlójára fehér lemez siklott lassacskán. Kénytelen volt rálépni, nehogy lába törjön. Elkészült a legrosszabbra, ám ekkor börtöne hirtelen levegõbe emelkedett vele. Áttetszõ falán elfutó árnyak jelezték, a levegõben utaznak, számára rendkívül gyorsan. Hirtelen, ahogy elindultak megálltak, lassan leereszkedtek. A kupola eltûnt feje fölül. Pillanatig kábultan állt a szabad ég alatt napfénytõl elvakultan, majd vissza se nézve a közeli cserjék felé menekült.
Röviden: körbefotóztam és kitettem a kertbe a pókot nevet