Lehet, hogy ezt olyasvalakik számára találták ki, akik félnek a haláltól.
Egyszerûen ellentétes az evolúció mûködésével egy ilyen célú mechanizmus kialakulása. Ha van is valamely agyi vegyi anyagunk, amivel úgymond megkönnyíthetõ az Út, az semmiképp nem azzal a céllal jött létre, hogy a halált megkönnyítse! Evolúciós szempontból az számít, ha valamely tulajdonság átadható a következõ generációknak. A halállal ez a lehetõség megszûnik, így nem is szelektálódhatott ki az évmilliók során olyan szer, ami könnyíti a halált. Tegyük fel, hogy van ilyen X anyag, vizsgáljuk meg, miként lehetséges: azt találjuk, hogy az X anyag felel mondjuk a látókéreg sejtjeinek összhangjáért, aminek következtben az élõlény valósidejû képeket lát. Egészen mellékesen ugyanez az anyag az agy egy másik részén is képes bekapcsolódni, ahol mondjuk a kortizoltermelést befolyásolja. Ez utóbbi tulajdonsága okán lehetséges, hogy mellékhatása a halálközeli békesség, holott eredetileg a jó képfeldolgozás volt a dolga. A jó képfeldolgozás már szelekciós tényezõ, így ennek okán átöröklõdik az X termelése s a rá való fogékonyság.
Mondom, ez egy gondolatkísérlet, de ilyenrõl lehet csak szó, ha valóban létezik az Általad leírt anyag. Természetes helyzetben a halálból nem jön vissza senki, a folyamatot csak mesterségesen tudjuk megfordítani. Ha mondjuk az ember aludna téli álmot, akkor szükség lehetne ilyen anyagra, hogy a hibernáció folyamata problémamentes legyen. De nem alszunk téli álmot, sõt, minden ízünkben az afrikai múltunkra emlékezünk... Másrészt a szorongás maga abszolút nem természetes folyamat, hisz gátolja a gyors reakciókat a kihívásokra, a szorongás modern korunk terméke, mondhatnánk, hogy stresszbetegség, régen (soktízezer éve) a stresszhormonok tartósan magas szintje nem volt összeegyeztethetõ az élettel és normális, egészséges testi mûködés esetén nem is alakulhatott ki ilyen szituáció, mert abba az alany belehalt.
Vegyük a balesetedet: a bekövetkezte pillanatában a testedet érõ hatás kivált egy azonnali agyi választ, amelynek során hirtelen sok stresszhormon jut a véráramba, fokozandó a test aktivitását, elkerülendõ a halált. Azonban ha olyan sérülés ért, amelynek okán nem voltál képes fizikailag kimászni a helyzetbõl, a stresszhormonoknak nem volt utánpótlásuk a kezdeti löket után. (pont a kortizol az, amelynek az elsõ "lökete" az agyból indul, a második - ennél kissé késõbb - a mellékvese-aktivitás fokozásával kerül a véráramba, fenntartva a menekülés lehetõségeit biológiailag. Egy súlyos baleseti sérülés esetén egyszerûen nem volt már idõ a második adag letermelésére és vérbe juttatására, így a kezdeti adag gyors lebomlása után elfoghatott a megnyugvás érzése. Egyszerûbb érthetõség végett: az elsõ, agyi adagtól vagy képes elugrani az oroszlán elõl, ahhoz, hogy el is szaladhass, már szükség van a második, mellékvesei adagra is, amely folyamatosan magas szinten marad a veszélyes helyzet végéig, s utána is csak igen lassan bomlik le. Ezért kezd el remegni az ember, ha túlél valami veszélyt.)