Jaurinum ha arra gondolsz amit szóban írtam le, sajnos nincs kép. "Õ" volt a kis poszméh "gyilkosa", de elmenekült a fotózás elõl. Bent voltam Pesten orvosnál (+ kamrafeltöltés) most értem haza. Nemsokára kimegyek megnézem, elvileg még ott van, amennyiben hagyja, fotózom nevet
A régi képedre még emlékszem mert érdekes de egyben kissé viszolyogtató, a kettõs emóció segített megõrizni az emléket nevet (Szép vagy érdekes képeiteket kb. egy évre visszamenõen fel tudom idézni vizuálisan, többnyire a kapcsolódó szöveg is elõjön velük együtt.) Nem tudom mikor jön a szenilitás, egyenlõre még békén hagy, bár azt már néha elfelejtem, miért is álltam fel az asztaltól szegyenlos Már kezdek feledékeny lenni, de ebben a korban még csak a rövid idejû memória romlik, illetve amihez nem kötõdik emocionális érzés. A számok, képek még mindíg élesen, szinte zavaróan megmaradnak, a figyelmet igénylõ elvont szövegek is, de hétköznapi szövegek, futó gondolatok olykor kihullanak. Ez nem vonatkozik Nolinak és Kisbékának tett igéretemre beismerem "sima" trehányság, Pató Pál dolog, amire egyre hajlamosabb vagyok mostanában zivatar (Nem korral/kórral jár, exnejem regélni tudna számomra jótékony "szórakozottságomról" mely miatt sok szemrehányást nyeltem amolyan "tûrte Miklós ameddig tûrhette" jelleggel. Jó az asszony a háznál, legalább gondolkodik helyettem is, a gyakori eszmecsere is jó, értsd bemegyek az asszonyhoz az én véleményemmel, kijövök az õ véleményével vidám Szerencsére Noli, Kisbéka türelmesebb laza )