Mivel a tegnapi bejárásom során az Erdészeten sikerült hagynom a fényképezõt, így ma csak szóban oszthatom meg a látottakat, de talán ez is képszerû lesz... nevet
Tegnap megérkezett a Börzsönybe is a Tavasz....
A Csurgó-fejezet alatt kanyargó erdészeti úton felfelé haladva, villanó fehér faroktollakkal, revírelõ erdei pintyek sûrû csapatai repkedtek a terepjáró elõtt a fiatalosokban.A Mese-völgy feletti sziklákról a szûk völgy mélyén csobogva utat törõ patak hangja mellett, már az erdei galamb mélyebb búgása is belevegyült, az alkonyi rigó-trillák közé. Királykútnál lévõ kis forrásláp közelében a pettyegetett tüdõfû élénkzölden világító levélkéi törik már át a hó alatt megfakult avartakarót.Jelek, jelek a még mindig álmos pasztelszínekben fürdõ tájban.Ám, ha a Mese-völgy felett szemlélõdõ vándor szeme átíveli a Kemence-völgy kanyargós vonalát és a mögötte magasba törõ gerincekre, bércekre tekint, összefüggõ hótakaró látványa köszönti a 750 méter feletti magas-börzsönyi csúcsokat szemlélve.Az alkonyi szürkületben fehéren világítanak a meredek hegyoldalak és ilyenkor a hegység Janus arcúságát hírdetik.Fenn még mindig, ha visszavonuló és vert hadaival is, de a Tél az úr.Ám a völgyekbe már megállíthatatlanul belopakodtak a megújulás ízei, illatai, színei, hangulatai...