Bioszféra

Hol volt, hol nem volt történt egyszer 2006-ban, hogy egy cseh programba bekapcsolódott a Baja Ifjúsági Természetvédelmi Egyesület is. A program arról szólt, hogy fekete gólyák mûholdas nyomkövetõt kaptak, így figyelemmel kísérhettük azok õszi/tavaszi útját. Magyarországot két környékbeli gólya, Margit és Koppány képviselte. Szép magyar nevüket a fészkelési helyükrõl kapták, Margitta-sziget (ma már Mohácsi-sziget) és Koppány-sziget. A két fiatal gólya szeptemberben elindult Afrika irányába, mi pedig naponta figyeltük, hogy merre járnak. Érdekes volt látni, hogy nem siettek, inkább vízrõl vízre szálltak, ráértek. Mindkét gólya a Boszporuszon kelt át, ami teljesen természetes, hiszen csak a német és francia gólyák mennek Gibraltár felé. Volt egy kivétel, egy észt gólya, aki megkerülte a Fekete tengert.
Gólyáink szépen haladtak, amikor Törökország északi részén Koppány látszólag megállt. Margit Szíria környékén belehúzott és akár napi több száz km-t is megtéve egészen Etiópiáig utazott és ott töltötte a telet. Tavasszal hasonló tempóban indult vissza és szerencsésen meg is érkezett fészkére.
Koppány jeladója (egy kicsi, könnyû, hátizsákra emlékeztetõ dobozt képzeljetek el a madár hátán) több hónapig nem adott jelet, majd 2007 tavaszán ismét gyenge adást lehetett fogni. 2007-ben pont ilyenkor elmentünk Törökországba, az expedíció célja a boszporuszi madárvonulás megfigyelése mellett Koppány felkutatása volt. A GPS-adatok alapján hamar meglett a tettes: egy középfeszültségû oszlop, alatta Koppány maradványaival.
Azonban a jeladó sehol.
A közelben volt egy néhány házból álló falu. A csapat betért a faluba, ahol a falusiak pillanatok alatt összesereglettek az idegen utazók láttán. A törökökrõl tudni kell, hogy nem túl barátságos népség, de a magyarokat olyan szinten testvérüknek tekintik, hogy képesek veled az ebédjüket is megosztani öt perc ismeretség után. A nemzetközi mutogatós nyelvet és egy magyar-török szótárt használva próbáltuk elmagyarázni, hogy miért is járunk erre. Miután világossá vált célunk a falu egy kis házához vezettek minket, amelynek központi helyén, egy polcon ott figyelt a jeladó. Elmondták, hogy az említett oszlop alatt találták és bár fogalmuk sem volt róla, hogy mi az, elhozták és nagyon vigyáztak rá. Megtarthatták.

szerk:

Link
Link
Link
Link