Kimentem lefotózni jobb szögbõl a metálkék bogarat, de már nincs ott, madár vitte szél fújta nem tudom. Mellette eltûnt egy üres bábhüvely (a Képtárban látható még egészben, de "kirágva") több mint fele is, mintha lefûrészelték volna. A sárga katic szintúgy nyomtalanul eltûnt, pedig az zárt helyen volt, madár nem csiphette fel.
Véletlen ötlet - bénító lökéshullám. Egy légy szöszmötölt a konyhaablakon. Hirtelen ötlettõl vezérelve (lõttem már legyet ketté egy méterrõl légpisztollyal ablakpárkányon, a potroh ottmaradt) elõkaptam a légpisztolyt és persze üresen rálõttem kb. 5-6 centirõl. Az volt a balszerencséje hogy bevárta mert lassan közelítettem. A lökéshullámtól felpattant a levegõbe, majd leesett. Még a nyelve is kinyújtva maradt. Azt hittem elpusztult. Alaposan körbefotóztam, régi "témáimat", szem, szájszerv, billér, "papucsok". A "papucs" fotózása közben kezdett "nyújtózkodni" (a keresõben jól látható parányi remegések után kinyújtotta lábát), visszahúzta "nyelvét", átfordult a hátáról, lassan talpraállt, kicsit szédelegve odább ment aztán elrepült. Úgy vélem ezt a "lökéshullám-kábítást" más rovaron is ki fogom próbálni. Remélem nem minõsíti kegyetlenkedésnek senki, ez csak olyan mint aki háborúban robbanástól "légnyomást kap", primitívebb szervezet tán hamarabb kiheveri mint az ember. De ha most valaki azt mondja kábítalak benneteket a "kábítással", komolyan megharagszom. Majd felteszek egy montázst a Képtárba. Kedvenc kis karakán "ormányosom" fajtársa pókhálóba keveredett, szabadulni akart, kapálódzásáról csináltam egy szériát (videót is), azt is felteszem oda.