Érdekes az emberek reakciója... Engem itt a környéken sokan ismernek, de van egy volt ávós pasi, aki mindig lesi az ablakából, ha megyek fel a hegyre fényképezni, napszaktól függetlenül, ha meg kinn van a kertjében (mellette visz az út kifelé), mindig megkérdezi, hogy mit fényképezek ilyenkor... A normálisak viszont szólni is szoktak, van egy kisöreg, aki hajnalban jár kocogni a hegyre, ha látja az õzeket valamerre, mindig szól. Aztán az újságkihordó, aki tudja, hogy hol a Vénusz (le szokta néha támasztani a biciklijét és nézi az eget), egy autószerelõ, aki már ismer egy-két légköroptikai cuccot, egy volt rendõr, aki szintén fotózik és mindig leáll eszmét cserélni velem, aztán a szomszéd lépcsõházból egy kis nénike, akinek keletre néz az ablakja, s mindig szokta kérdezni, hogy láttam-e milyen szép volt a napkelte, aztán volt, hogy nyáron fenn volt egy csapat siheder, italoztak a vízmû dombja tetején és punk nótákat énekeltek, aztán hazafelé menet odajöttek megkérdezni, mit fényképezek (NLC) és megmutattam nekik és tetszett, meg a múltkor Füreden egy fiatal pár jött oda, hogy lesz-e valami csillagászati esemény, hogy este az eget fényképezem, vagy csak azért teszem, mert gyönyörû, de nem is említem a három évvel ezelõtti holdfogyinál mellém leálló biciklis hajláktalant, akinek mutattam a holdfogyit és egészen el volt halva, hogy milyen szép... Pesthez közelebb talán már sokkal gyanakvóbbak az emberek, itt még egészen vidéki a hangulat.