Nata16 férfi létemre én is viszolyogtam a pókoktól. Ráadásul egy meg is csípett még 1975-ben, ma is megvan a helye a kézfejemen. Nem volt nagy fájdalom, kb. mintha szálka szúrt volna meg, de pár napra begyulladt és piros enyhén kiemelkedõ 3mm hosszú "heg" maradt, ma is jól látható két pici lyukszerû bemélyedéssel. A balatoni telken húsz éve vöröshangya mart lábfejembe, lencsényi, fekete, melanóma-szerû kúpos heg van ott ma is, na attól majd megvesztem, nagyon éles fájdalom volt. Darázs is többször megcsípett, nem vészes. Térdhajlatban, puha részen is csípett meg darázs, az se fájt valami húha, bár begyulladt, napokig nem tudtam járni csak bicegve. Érdekes módon a szúrás helyén azóta idõnként kétcentis csalánkiütéses hólyag képzõdik valami allergéntõl, bár egyébként csak a penicillin CAVE nevet Szal én sem kedveltem a rovarokat, csak mióta rákaptam a makrózásra. Most se szeretem jobban õket, de csodálom "biorobot" voltukat, "mechanikai megoldásaikat". Ha "gépnek" tekinted, már nem visszataszítóak, "célgépek". Vigyázni kell velük, ahogy fogaskerék közé sem teszed az ujjad, de félni nem kell tõlük nevet Ha közelebbrõl nézed világukat, mintha idegen bolygón járnál. Nem szépek, de nem is szörnyek, "célfeladatra kialakított" kis "biorobotok". Elnézve õket, a Természet az emberi fantáziát is "túllépte" bennük, párosítva célszerûséget és optimális hatásfokot, az Ember csak tanulhat nevet Bár nincsenek bennük csigák, fogaskerekek, de emelõk, forgókarok, "hidraulikák" tucatjával, szinte utánozhatatlan kémiai és vizuális szenzorok. Én gyönyörködöm "gépészeti megoldásaikon", mely a legkisebb rovaron is megvalósul, ahogy bármely élõlényben. Még a világot is más szemmel nézem azóta. Sajnálom a parányi rovarok tömegét melyet csizmámmal morzsolok szét a fûben. Csodálom a rigó trilláit mely vélhetõen rendkívül kifinomult hallással párosul, a termikelõ gólyától, sastól van még mit tanulnunk. Hóbortos dolog, a szúnyogot is szinte sajnálom agyonütni azóta, dehát "mikromechanikai remek" ide-oda, ez már a "vagy õ vagy én" kategória nevet Kettõnk fotózásában csak annyi a különbség, harminc-negyven évvel idõsebb vagyok és Pestrõl ideköltözve a "természetbe" több lehetõségem (ma már több idõm is) jut rá nevet Szakíts minél több idõt a fotózásra, természetjárásra, "A Gép legyen Veled" kacsint