Lassan nyílik a gyöngyvirág: Link nevet

Bandero: Hidd el, ez nem jó játék. Persze nem mindig végzõdik csúnyán a dolog... Mindenesetre nálunk 6-8 éve fordult elõ ilyen. (Én még akkor igen kis csöpp voltam. nevet)
Amikor idekerült a kutyánk, már volt pár macskánk. Még csak kölyök volt a kis tacskó kutyus, és nem volt benne rossz szándék... csak játszott a cicákkal. Na de hogy! Szegénykéknek 'játékból' bekapta a fejét, vicsorított rájuk, ugrált körülöttük, beléjük kapott - mindezt csak játékból, szeretettel; de mondanom sem kell, hogy halálra rémisztette a macskákat, és elõbb utóbb macska nélkül maradtunk: volt aki beteg lett és elpusztult, volt aki pedig egyszerûen csak szedte a sátorfáját és elköltözött. Nem volt valami szép látvány. Igazából annyi volt a baj, hogy fajtársának tekintette õket, és szegény nem tudta, hogy õk valójában nem egy súlycsoportba tartoznak. Pedig komolyan mondom, szerette õket, csak nem tudta hogy kell szeretni a macskákat.
Neked fordított a helyzeted annyiban, hogy már meglévõ kutyusokhoz kerül az új kiscica, de szerintem nem túl jó ötlet.