Ez tökéletesen igaz, sok embert vitt el akkoriban hideg égöveken is. Az volt a legnagyobb baj hogy hamar "átment" tüdõgyulladásba amit akkoriban még nem tudtak gyógyítani, a penicillint meg csak 1928-ban fedezték fel és a negyvenes évektõl kezdték embereken alkalmazni. Ezért is voltak "betojva" amikor a SARS fellépett.
Ez a retek "flu" pedig fõleg a locspocsos átmeneti idõket kedveli ami nem igazán trópus (kedvelte EDDIG leginkább; persze a vírusnak is van "életösztöne" ész nélkül szaporodik és folyvást alkalmazkodik hogy a faj ne haljon ki. Fura ez a fajfenntartási ösztön, alig pár száz/tíz/ezer molekulás trutyi is élni akar? Inkább olyan mint a rozsda, ha alkalmas helyet talál, megjelenik. Ha életre kelt, akkor már életben is akar maradni és mindig marad pármillió amelyik "génhibás" mutánsként alkalmazkodik és lappangva vár amíg el tud szaporodni. Távoli analógia, a körülmények összejátszása révén történõ életrekelésrõl eszembe jut Stanislaw Lem "Magafia Majmász" novellája. A történetben életre kel véletlen külsõ impulzus folytán egy élõlényekkel benépesített kozmikus világokat álmodó gondolkodó áramkör, amíg egy újabb lökéstõl szét nem hullik. Nem közeli hasonlat, de valamennyire tán ráillik annyiban hogy külsõ körülmények olyan dolgot is életre hívhatnak vagy elpusztíthatnak, amire nem is gondolunk)