Ha már eddig senkinek nem volt ez a gumicicája(legalábbis ilyen fokig, ilyen mélységig nem nagyon, mert erre utaló jel, vagy ennek bármiféle hatása nagyon nincs), így legalább végre valakié.

Hogy mi városi és mi nem, mi belvárosi és mi nem, arról itt egy olasz elemzés:
A meteorológiai szolgálatoknak nehézséget jelent városi környezetben olyan észleléseket végezni, amelyek ne lennének komoly mértékben megbízhatatlanok. Ez azért van, mert a városi környezet legnagyobb része lehetetlenné teszi a mérõhely kiválasztására és a mûszerek elhelyezésére vonatkozó elõírások betartását a szabályos légáramlást befolyásoló akadályok, az épületek, fák és mesterséges felületek sugárzása általi hõcsere és az emberi tevékenységbõl eredõ hõ- és vízpárakibocsájtás következtében.
Ahhoz, hogy biztosak lehessünk abban, hogy mérvadó észleléseket végzünk, nagyon nagy figyelmet kell fordítanunk néhány olyan alapelv figyelembevételére, amelyek a városi környezetek sajátosságai. Fontos még, hogy ezeknek az alapelveknek az alkalmazása bölcsen és rugalmasan történjék, úgy hogy számításba vegye annak a specifikus környezetnek a valós voltát, amelyben vagyunk. A szokványos szabályokhoz való merev ragaszkodás itt hasznavehetetlen."

"A rétegek elmélete: canopy layer és boundary layer

A városi klímára irányuló kutatások és a WMO útmutatóban lévõ tudnivalók a légkör ún. "layer"-ekre (rétegekre) osztott felépítésére hivatkoznak. Az elv lehetõség szerinti maximális leegyszerûsítésével azt mondhatjuk, hogy a város fölött azt a légréteget, amelyen belül úgy tekinthetjük, hogy a városi felületnek befolyása van a légkör áramlására és karakterisztikájára "boundery layer"-ként (városi határrétegként) határozzuk meg. Ez egy "kupolát" határol körbe, amely deformálódhat a légmozgás irányának függvényében (széliránynak megfelelõen kinyúlva a városon kívüli területekre).
A mi esetünkben egybeeshet azzal a határvonallal, amely a talajközeli inverzió meglétének a hiányát jelöli ki.

A"boundary layer"-en belül, a talajról indulva megkülönböztetnek egy réteget, amelyet a város fölötti "kupola" zár le, "urban canopy layer" (városi mennyezeti réteg): amely ideális lepedõt terít a háztetõk fölé, ami pedig alatta marad, a "canopy layer", amit egyenlõtlenség jellemez (a tér elemeinek - utcáknak, tereknek - akadályoknak - építményeknek a váltakozása miatt egy ahhoz hasonlítható légréteg, mint amilyen egy erdõ fái alatt keletkezik).

A tetõk szintjén a tetõk jellemzõi által keltett mikroklímák és a "canopy layer", azaz az alattuk lévõ utcáknak és tereknek a mikroklímája kölcsönhatásából kialakuló hibrid helyzetek keletkeznek. Végül egy utolsó szint különíthetõ el, ami azon a magasságon határozható meg, amelyen ennek a két "mikroklímának a keveréke kiegészül: ez a réteg ("roughness sublayer" /érdességi (egyenetlenségi) alréteg/) váltakozó vastagságú, amely az alatta lévõ"egyenetlenség"-tõl függ, azaz a városi karakterisztikától (az üres és beépített területek arányától, az épületek magasságától, az utcák szélességétõl, stb.): a "roughness canopy" határa sûrû beépítettség esetén a "canopy layer" másfélszeresére becsülhetõ, de elérheti a "canopy" négyszeresét is szabálytalan beépítettségû, vagy nyitottabb területeken."

A"boundary layer" legfelsõ rétegét "inertial sublayer"-nek (tehetetlenségi alrétegnek) nevezik."
Link

"A Milánóban és környékén 2008. október 5-én mért éjszakai minimumokból szerkesztett izotermatérképen markánsan rajzolódik ki a városi hõsziget. Érdekes megfigyelni, hogy a perifériákon és a várost övezõ agglomerátumokban is milyen élesen jelentkezik a hõszennyezés hatása." Link