Molnárfecske: Link
Egyöntetûen fehér a hasikája, viszonylag kicsike, nem túl hosszú farokkal. Magasban szeret vadászni elsõdlegesen.
Füsti fecske:
Link
Link
Link
A csõre körül rozsdavörös, amúgy a hasa fehér, háta fekete. Nagyon hosszúak a farktollai, õ a "klasszikus" villás farkú fecske a mesekönyvekbõl. Szeret alacsonyan vadászni, gyakran boka-térdmagasságban. Ha mondjuk lát egy csordát, akkor az állatok körül szedi össze a legyeket, amolyan természetes Bessenyei módra röpköd az állatok lábai közt. Elég kíváncsi, közel merészkedik az emberhez is.

Sarlósfecske:
Link
Link
Link

A sarlósfecske nem fecske(!!!), csak hasonló alkata miatt nevezik annak magyarul (az angol okosabb, ott teljesen külön neve van!) legközelebbi rokonai a kolibrik (!!!), majd következõ, már távolabbi rokonsága a lappantyúfélék.
A többi fecskéhez képest nagy testû, megfeszített íjhoz hasonló, torpedószerû, erõs alkatú madár, színe feketés-barna. Lábai egészen csökevényesek, csak a költés idején szállnak le, minden mást a levegõben végeznek, repülve alszanak illetve repülve is párzanak!!! (Hogy lehet repülve aludni? A madár képes csak egyik vagy csak másik agyféltekéjével aludni.) Nem tudnak tehát villanydróton ülni sem. Sokszor csapatban vadásznak, fõleg, ha már kirepültek a fiókák, júliusban érdemes figyelni-hallgatni õket alkonyatkor: erõsen vijjogva (szirénaszerû vijjogása van) köröznek, akár 30-40 madár is egyszerre!