Körbefotóztam a méh-szerû rovart, kivittem pohárban, már nagyon bágyadtan mozgott. Egy bokorra akartam borítani, nem hagyta. A bokorra tettem a poharastól, kis várakozás után a Harrier-vadász kutyafüle hozzá olyan gyorsan emelkedett ki függõlegesen a pohárból, csinált egy tájékozódó kört és elszállt D felé. (Mégse lehetett olyan fáradt, "takarékra" tette magát)
Viszont ott helyben a bokron lõttem egy kisebb harlekin-katicáról szériát, de hamar megunta, elrepült.
Ui:a két kispók és a szárnyas viselkedése érdekes volt. Ahogy zargattam a fotózással, járkálni kezdett (olykor leesett, lett volna helye, de szárnyait nem használta) A szárnyas legszívesebben a hálók alá bújt be, persze a pókok megvoltak õrülve. Õ magasról letojta õket, csak néha fullánkját meregette feléjük. Nem igazán hagyta fotózni magát, néhány obinak ugró támadás után a klasszikus "hátat fordítok" védekezés mellett döntött, ahogy a többi rovar is teszi.