A huszadukat se sikerült lefényképezni (a kis dögök összevissza repkedtek :-))), iszonyúan sok volt! (Az a baj, hogy a cimboránk pesti volt, és vonathoz voltunk kötve, amit el kellett érnie, így messze nem volt annyi idõ, mint szerettük volna, hogy kergethessük a rovarkákat.) Szóval teljesen nyüzsög minden az élettõl!
Nagyon sok volt a skorpiólégy is, gyönyörûek voltak, egyik még a kezemre is leszállt, gyalogolt rajta egy sort, de mire elõvettem a másik kezemmel a masinámat, elröppent. A cimboránk ugyan lefényképezte, de majd csak pár nap múlva küldi a képet, pedig olyan iszonyú édes kis jószág volt! Az uram meg is jegyezte, hogy normális nõ már sikítana meg csapkodna, én viszont a latin nevén becézgetem a skorpiólegyecskét és gügyögök neki.... (Ebben azért az is benne van, hogy az uram szerint se vagyok normális... :-))