Nagy munkának a felén vagyok túl.
Áthoztuk ma a muteromtól a közel két méter magas, sokágú babércserjét, amelyet ki akart dobni heves pajzstetvesség okán. Szerintem több pajzstetû volt rajta, mint hazánk lakossága... Kb fél liter étolajjal áttöröltem az összes levelét, szárát, holnapig hagyom fulladozni a dögöket, aztán jöhet ugyanez a meló szappanos vízzel... A legrosszabb az volt, hogy a tetejét alig értem el, s folyamatosan folyott vissza rám az olaj a kis vattapamacsokról... (Legalább nem leszek pajzstetves :-)) Egy csomó lejött már most, de még nagyon sok van, akik holnapra feldobják a bakancsot és lemoshatóak lesznek.
Ezt követõen a növényt elvágom, ugyanis a felsõ harmada elõzetesen meg lett gyökereztetve (dróttal elkötözve, állandóan nedvesen tartott mohapárnával körbetekerve), s a tetejébõl így új növény lesz. :-) Az alját kiültetem az erkélyre, lenyírva már el fog férni a szárogató zsinórjai alatt... :-)
Az olajos-szappanos mechanikai védekezés oka pedig egyértelmû: enni való növénykét nem mérgezünk.