Köszi.
Nagyon régen,csenevészke laza koromban neveltünk fel otthon egy vércsét,meg egy kuvikot.
Hetekig nálunk voltak,rengeteg húst ettek,majd végül egyszer szépen útnak indultak,az egyik próbarepülés után már nem tudtam hazacsalni õket. szomoru
Volt sírás-rívás,a kuvik még sokáig visszajárt,a ház elõtti kerítésre szállt le szürkületkor,nagyon örültem a látogatásainak. szomoru nevet
Ez örök emlék marad.