Izgalmas kérdések.. Ószõlõparlag-e, õsgyep-e? A zalai kosbortermõ gyepek is minden bizonnyal az elõbbi kategória. Annak idején a filoxéra elõtti évtizedekben (XIX. sz. utolsó harmada) szinte nem volt olyan domb hazánkban, amit ne mûveltek volna. Az óriási termõterület miatt azt gondolnánk, szegényes volt a növényzet, pedig nem. A hagyományos, vegyszer- és gépierõ-mentes gazdálkodás szervesen illeszkedett a sokszínû, ember-formálta kultúrtájba, a széles mezsgyéken, obalákon ("pufferzónák") minden növény-állat megtalálta életfeltételét.
A filoxéravész, majd a vérzivataros évtizedek után ugyan újult erõvel lendült fel a gyümölcs- és szõlõtermesztés, ám a kíméletlen, gátlástalan peszticidhasználat és gépesítés véget vetett a sokszínûségnek.
A parlagok száma 1-2 évtizede ismét emelkedik, és ahol még van a közelben az eredeti vegetációhoz közeli növényzet, ott megindul a természetes szukcesszió (nálatok egyértelmûen a beerdõsödés felé), melynek korai haszonélvezõi a kosborok. Nekik ugyanis a szõlõtõkék között meginduló gyepzáródás átmeneti, még viszonylag pionír körülményeket kínáló fázisaiban ideális megtelepedési viszonyok adódnak, így könnyen elszaporodnak. Ez történik most az ország sok vidékén, fõleg dombvidékeken, ahol az utóbbi 10-15 évben ritka orchideafajok populációi bukkannak fel. Megtelepedésüket még a hazánkban súlyos term. védelmi károkat okozó özönnövények sem tudják gátolni, sõt, gyakran a magas aranyvesszõ vagy fehér akác állományaiban bukkannak fel új kosbor- és bangópopulációk.
Az eddigi beszámolóid alapján továbbra is érdemes lesz járni a környéket, 2-3 hét múlva ez a faj is szemed elé kerülhet: Link Bõ egy évtizede Zalaegerszeg környékén hasonló lelõhelyeken került elõ a méhbangó.