Áthelyezve innen: Hó- és zivatarlesen (#104915 - 2010-03-03 19:22:23)

Egy kis adalék a tavaszi havazásokhoz: a minap az évkönyvekben lapozgatva egy igen érdekes helyzetet találtam. 1913. április közepén egészen ritkán elõforduló télies idõ uralkodott a Kárpát-medencében, legalábbis annak északnyugati felén. Azok után, hogy márciusban pl. Budapesten egyetlen hótakarós nap sem volt abban az évben, és a hónap során tartósan 10 fok, sokszor 15 fok fölötti napi maximumokat jegyeztek fel (sõt nem egyszer 20 foknál is melegebb volt!!!), áprilisra pár napra visszatért a tél: a fõvárosban 13-án reggel 7 cm, 14-én reggel 12(!) cm vastag hótakarót jegyeztek föl, és még a következõ 2 napon reggel is 6-6 cm-t mértek. 4 napon is fagypont alá süllyedt a hõmérséklet ebben az idõszakban, a napi maximum pedig egymást követõ 6 alkalommal maradt 10 fok alatt, a mélypontja 15-én volt, akkor mindössze +3,5 (!) fok volt az aznapi csúcsérték.
De ezek csak a fõváros adatai, a Dunántúlon és a Felvidéken ennél sokkal durvább helyzet alakult ki: még síkvidéken is nem egy helyen 20 cm körüli vagy fölötti hótakarót regisztráltak - Pápán például 29 cm-t is mértek, de a Felvidéken nem volt ritka a 30-40 cm sem ebben a néhány napban. És közben "természetesen" erõs-viharos szél is tetézte a nem mindennapos körülményeket.

Ez tehát egy igen extrém példa a késõi havazásra, de egyébként is, ahogy a régmúlt idõk anyagát nézegettem, azt vettem észre, hogy a múlt század elején nagy átlagban gyakoribbak voltak a márciusi, áprilisi havas (nem is annyira a hótakarós!) napok, mint manapság.