Megszületett a következõ nyílt levél, amelyet mind a szakigazgatsi szerv cikkben megszólaltatott igazgatójának, mind a sonline.hu lapnak elküldtem. Elõre is elnézést a hosszért, de mindenképpen szeretném, hogy nyoma legyen valahol - nem várok semmi reakciót a médiától...
Tehát a levél:

Tisztelt Igazgató Úr!

A hazánkon keresztül idén tömegesen vándorló bogáncslepkék kapcsán olvastam a Sonline.hu oldalán az alábbi cikket:
Link
Ebben a cikkben az Ön nyilatkozataként írják, miszerint (idézem):
"a közterületen engedélyezett rovarölõszerrel lehet védekezni."
Nyílt levélben szeretném kifejteni a véleményemet és ellenérzéseimet.

Természetszeretõ és -védõ földlakóként, állampolgárként, emberként jómagam és a cikket elolvasó ismerõseim mélységes felháborodását szeretném kifejezni, amennyiben valóban így hangzott el az ominózus kijelentés. Ha újságírói félreértelmezésrõl van szó, úgy kérem, legyen kedves megkérni a lapot, hogy közöljenek helyesbítést.

A bogáncslepkék nem pusztán gyönyörûek, hanem ártalmatlanok is minden szempontból! Az, hogy egyes kultúrnövényeken is esetleg felnõhet a hernyója, nem azt jelenti, hogy a most felettünk átrepülõ lepketömeg azonnal ellepi a kerteket, szántókat és felfalja az idõjárás által még megkímélt termést. Egyáltalán nem ezt jelenti! A lepke a fõ tápnövényeit (a mi szemünkben értéktelen gyomokat) keresi, vagyis a Carduus, Cirsium, Malva, Urtica fajokat, mivel a hernyói számára ezek tartalmazzák az ideális táplálékot. Gondolom, Ön is szívesebben fogyaszt pörköltet nokedlival, uborkasalátával, mint üres, sótlan fõtt rizst - habár ez utóbbi is megmenthet sokakat az éhhaláltól.
Másrészt e lepkék nem álltak neki tömegesen "letelepedni" sem hazánkban, hanem nyílegyenesen húztak észak felé, csak egy kis részük döntött / dönt a hazai környezetben való élet mellett. A tavalyi esztendõ során alig akadt bogáncslepke, hiszen természetes népességváltozásokról van szó jelen esetben is, így az idei kiugróan magas egyedszám sokkal inkább csoda, mint bármi, ami ellen tenni kellene...

Bármilyen rovarirtószer kiszórása e lepkék ellen olyan, teljességgel felesleges környezetkárosító hatást von maga után (ugye nincsen kimondottan a Vanessa cardui ellen kifejlesztett specifikus szer, amely kizárólag ezt a fajt irtaná, mindenképpen más fajok is áldozatául esnének egy permetezésnek), amivel tovább terhelnénk minden érintett hazai rovarunkat, védettet és "károsat" egyaránt. Az irtás további, madarak táplálkozására kifejtett negatív hatásáról nem is beszélve. Ha megfigyelte, rengeteg madár táplálkozik a mostani bogáncslepke-tömeg egyedeivel! Sikeresebb fiókanevelés lehet az eredménye, amivel egy következõ évi természetes növényvédelmet is megalapoznak nekünk, teljesen ingyen.
Aki a környezettel tudatosan foglalkozik, annak tisztában kell lennie minden következménnyel, beleértve a feleslegesen kijuttatott mérgek emeri táplálékba kerülését is. Kinek van szüksége felesleges rovarirtóra a zöldségén, gyümölcsén? Hiszen már így mindent mérgekkel akarunk megoldani... Miért kellene valamit kiirtani, csak mert jelen van? Senkinek és semminek nem ártanak a bogáncslepkék...
A huszonegyedik századnak nem azt kell jelentenie, hogy hófehérre mázolt, steril, szögletes és szabványos világ kell körülvegyen minket, ahol egyenruhába bújtatott, egyenételt evõ és egyenbulvárt fogyasztó biorobotok bólogatnak meghatározott ütem szerint, hanem milliószorta inkább azt, hogy élhetõ - ember, állat, növény és mindennemû földlakó számára élhetõ - változatos, üde környezet ölelje körül az otthonainkat, legyenek erdõk, rétek, ahol menedéket talál mindazon élõlény, amelyet egyre inkább kiszorítunk mérhetetlen önzésünkkel és birtoklási vágyunkkal korábbi elõhelyeirõl.

Lehet, hogy messzire jutottam az ártalmatlan és ártatlan lepkék ellen történõ vegyszeres védekezés Ön által felvetett ötletétõl, ám az összefüggések nyilvánvalóak.

Felelõs döntéshozóként Önnek is be kell látnia, hogy nem helyes út kiirtani mindent, ami nem illik bele a természettõl eltávolodott (és még egyre jobban távolodó) emberiség média sulykolta hamis világképébe. Számos faj lett a vesztese az elmúlt évtizedekben ennek a törekvésnek, ne tegyünk már ki egy újabbat is a mi mohóságunk és ostobaságunk veszélyeinek!
Jó dolog együtt élni a természet lakóival, élvezetes dolog naponta megfigyelni a viselkedésüket! Ne vegyük el ezt az örömet a következõ generációktól! Hagyjuk élni, aminek élnie kell, s tanuljunk meg egy kicsit mi magunk alkalmazkodni a Természethez - oly módon, ahogy arra eleink még képesek voltak. A gépeink és a vegyszereink ne fegyverek legyenek, hanem okosan használható eszközök, amelyeket csak akkor alkalmazzunk, ha tényleg nincs más megoldás. A bogáncslepkék esetében pedig semmi szükség nincs arra, hogy irtsuk õket!

Ön is megpróbálhat pusztán rácsodálkozni a könnyed szárnycsapásokkal villámgyorsan tovalibbenõ lepketömegre, ahogy a napfény arany és vörös árnyalatokban csillan meg rajtuk átsütve szárnyaikon. Kérem, tegye meg a jövõ és a Természet kedvéért, hogy átgondolja, érdemes-e a könnyen befolyásolható és félrevezethetõ emberek figyelmét egy felesleges, és mind a Természetre, mind a gondolkodásmódra rendkívül káros tevékenységre felhívni!

Köszönöm a figyelmét!

Üdvözlettel:
Landy-Gyebnár Mónika