Bioszféra

Pár perce megmentettük egy szitakötõ életét Rémüldözve szaladtak hozzám a kölkek, hogy egy szitakötõ beleakadt a pókhálóba, mentsük meg. Próbáltam elmagyarázni, ez a természet rendje, de ragaszkodtak megmentéséhez. A szitás fiatal volt, ezért csak vergõdött, öreg szitakötõ széttépte volna a hálót. Lefotóztuk, majd ollóval óvatosan körbevágva (sikeresen, a háló nagy része épségben maradt) kiszabadítottuk. A "gonosz pók" ott lesett a közelben de nem mert odajönni. A szitakötõ kicsit letisztogatta magát aztán elrepült mint a vihar Azt az örömvisongást hallottátok volna A képeket késõbb teszem fel ha ráérek, szinte minden percem lekötik a kölkek
Ui: eszembe jutott egy régi afrikai mese. Egy öreg bepanaszolta a gyerekeket a vének tanácsa elõtt, egész nap csak szaladgálnak, visonganak, nem dolgoznak, semmi hasznosat nem tesznek. A tanács sokáig vitatkozott ezen, végül eldöntötték kiküldenek valakit egy napra a gyerekek közé. A kiküldött öreg álló nap játszott, szaladgált velük, délután azonban amikor újra és újra sorban felmásztak egy fára majd leugráltak onnan, az öreg kidõlt. Visszatért és jelentette a vének tanácsának, hogy a gyerekek igenis kemény szorgalommal, egész napon át nagyon nehéz munkát végeznek, mivel õ még életében nem fáradt el annyira mint most Játszás terén én is hasonló cipõben járok, de mellé még folyamatosan csicseregve kérdezgetnek mindenrõl ami épp eszükbe jut, én pedig minden áldott nap rekedtre dumálom magam mire este lesz