Tavaly meg Svédországban volt nagy szárazság, meg erdõtûz asszem Umea környékén május végefelé. Nagyon ki kellett száradnia ott az elvileg nedvességben bõvelkedõ, sokszor tõzeges, s egyéb aljnövényzetnek. Mondjuk az erdei fenyõ könnyen lángra kap aztán. Utána mentünk Skandináviába, na meglett a szárazság böjtje, ugyanis 2 hét alatt tulajdonképpen nem sütött a nap, s 8-15 fok volt végig az északi részeken, de úgy is lenyûgözõ volt.
(Mondjuk a tajga övben is természetes a néha lángra kapó erdõ..)
Egy kérdés hozzád: a lisztes kankalin még megtalálható a Tapolcai medencében? Hogy áll a "szénája"?